Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)
vával készített „átlátszó metszeteket". Ezeket csupán krómsavban edzette és karminnal festette; ilyen csekély technikai előkészítés eleve nem tette lehetővé finom szöveti kép és kóros elváltozások láthatóvá tételét. Utóbbival kapcsolatban maga Meynert is hangsúlyozta, hogy a dúcsejtek sűrűsége, ill. egyes helyeken ritkulásának jelentősége még nem ismert. A kórlap hitelességével kapcsolatban nem bocsátkoznék abba a feltevésbe, hogy százegynéhány évvel ezelőtt a mai általános gyakorlathoz hasonló „lazasággal" és főleg utólag írták volna meg a decursust. Az akkori beosztott orvos kevésbé volt elfoglalva therápiás tevékenységgel — az akkori lehetőségeknek megfelelően —, mint a mai, és így feltehető, hogy a kórlapot szinte hivatalnoki lelkiismeretességgel vezette. A „kórlapvezetés morálja" nyilvánvalóan különbözött a maitól. Az alábbiakban meg kell válaszolnunk még egy kérdést: milyen betegségre gondolhattak az akkori pathologusok, amelyet ma nem használatos terminológiával írtak körül? (Természetesen a sepsis, mint közvetlen haláloki tényező nem tartozik a vitatott problémakörbe.) Csak a korabeli és a valamivel későbbi szakirodalommal való összehasonlítás igazíthat el a terminológiai nehézségekben. A „valamivel későbbi" irodalom azért alkalmazható, mert a tudományos megismerés fejlődését tükrözi, egyben a terminológia változását is, ami viszont számunkra már ismerősebb kifejezések formálódását jelenti. Arányi Lajos 1864-ben megjelent tankönyve nem nyújtott ehhez segítséget, ugyanis nem tárgyalta az idegrendszer olyan kóros elváltozását, amely legalább leíró jelleggel előfutára lehetett volna a paralysis progressiva és a tabes fogalmának. Scheuthauer Gusztáv kórbonctani előadásai 1877-ben jelentek meg, szerencsére két tanítványa leírásában 2 . így sokkal magyarosabb és érthetőbb a szöveg, mintha Scheuthauer vetette volna papírra. Ezt a valódi forrásművet a Semmelweis betegsége körüli régebbi vitában már néhai Regöly-Mérei Gyula idézte, de — hiányosan és mondhatni hibásan értelmezte. 3 Dolgozatában utalt Scheuthauer könyvére, amelynek címleírását a 78 tételes irodalomjegyzék 60. száma alatt így adta meg : „Scheuthauer G. : Elméleti kórbonctan. Ed. A. Rothman. Litography, no date. In Hungarian." A kétkötetes sokszorosított kézirat első kötetét valóban Rothman Ármin adta ki, de a másodikat Nyitó Sándor és ebben feltüntették a kiadás dátumát is: 1877. Regöly-Mérei nem idézte szó szerint, csak a „degeneratio grisea" jelentése értelmezésénél utalt Scheuthauerra. Ezt a fogalmat — amelyet német szakkönyvekben „graue Degeneration"-ként néha manapság is használnak, de magyarban nem — következőképpen jellemezte: „A múlt század közepén a degeneratio grisea még nem jelentett specifikusan tabes dorsalist, hanem mindössze a gerincvelő idegelemeinek regresszív folyamatát és pótló glia szaporulatot. Többféle kórformát soroltak ide, ilyen pl. a »ringförmige Sklerose«. .. a tabes dorsalis, a Friedreich-féle betegség stb." Majd idézett Birch-Hirschfeld 1892-ben megjelent pathológia-könyvéből és ezzel zárta: „Ez a múlt 1 Arányi Lajos: A kórboncztan elemei— Sokratesi modorban tárgyalva. Buda, 1864. 2 Scheuthauer Gusztáv: Elméleti kórboncztan. I. köt. kiadta Rothman Ármin V. éves orvoshallgató; II. köt. jegyezte Nyitó Sándor. Budapest, 1877. ;i Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathológiai rekonstrukciója... Comm. Hist. Artis Med. 55—56 (1970). 32—92.
