Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Lambrecht Miklós: Magyar kutatók a klasszikus citológia korszakában

96 Comm. Hist. Artis Me.d. 82. (1977) lataira alig utal, inkább az ide vonatkozó irodalmat és hipotéziseket foglalta össze. Jellemző, hogy idézi Fayod francia botanikus 1 évvel előbb megjelent feltevését [28,], amely szerint a plazma általa spiropart-óknak nevezett (vagyis csavart fonalakat képző) egységeket tartalmazna. Saját hasonló észleléséről itt hallgatott. Érdekes, hogy az élő anyag egyes képződményeinek spirális szerkezetét egyre többen ismerték fel akkoriban. Entz Géza élete végéig folytatta finom szerkezeti kutatásait, de leírt képleteiről többet nem közölt. Magyarázatot ad erre egy kijelentése élete utolsó évéből, amelyet Dudich Endre idézett Enztről tartott centenáris emlékbeszédében [7,]: „amíg lett volna erőm a protoplazma szerkezetét megírnom, nem voltam vele tisztában, most, azt hiszem, tudom milyen az, s most nincsen már hozzá erőm" Több tanítványa is foglalkozott hasonló szerkezti elemekkel. így említeni kell Daday Jenőt (1855—1920), aki Kolozsvárt végzett, később a Műegyetem akkor még működő állattani tanszékén volt professzor. Inkább rendszertani jellegű munkássága során főleg a rákfélékkel foglalkozott, de éppen a „kagylósrákok harántcsíkolt izomrostjainak finomabb szerkezetét" is elemezte [6,]. Úgy látszik, polarizációs optikát is használt és az izomrostokban ő is észrevett spirális szerkezetet. Hasznosnak tartotta a rákok izomműködésének értelmezéséhez a Vorticellinák kocsányának összeperdülését és kipattanását analógiaképpen felhasználni, Entz nyomán; ma azt mondanánk, modellnek tekinteni. Közvetlen Entz-tanítvány volt Francé Rezső is (1874—1943), akit később Raoul Francé-ként jobban ismertek. Manapság alig emlegetik, az elítélő kritikák óta szinte nem illik róla beszélni. A helyes magatartás vele kapcsolatban — úgy vélem — az, ha elkülönítjük a múlt századvég egzakt szakemberének induló Francé Rezsőt a későbbi, neovitalista filozófiát hirdető Raoul Francé-tól. Bár e téren is, harmóniát kereső és feltáró irodalmi munkássága során nem ártott senkinek, ignorabimust boldogan hirdető miszticizmusa haragos kritikák nélkül is feledésbe merül. A monarchia tisztviselőcsaládja fiaként Bécsben született, de Budapesten tanult Entz Géza és Bíró Lajos mellett. 1892-ben 18 évesen közölte első dolgozatát, amely már a finom szerkezet alapos és kritikus ismeretéről tanúskodott, gazdag irodalmi bázisra támaszkodva [11,]. A Scenedesmus nevű algaféleség mikromorfológiáját elemezve Entz cytophanjához és Fayod spirospartjához hasonló képleteket észlelt, valamint regisztrálta, hogy a moszat kloroforjának, vagyis festékes testének szerkezete spirális alakú. Néhány év múlva egy másik egysejtű növényi lény, a Chlorogonium színtesteinek finom szerkezetét írta le [12,]. Más, az állat-és növényvilág határán álló mikroorganizmusokról inkább rendszertani, fajmeghatározó dolgozatokat közölt. Jóval később az edafonelmélet néven ismert, termőföld-mikrobiológiának egyik úttörőjévé vált. Már népszerűsítő íróként hangoztatta a biotechnika elveit, amelyek a formagazdag élővilág szerkezeti tulajdonságaiban rejlő, technikailag értékesíthető mintákra mutattak. Ezt az irányzatot ma — egzaktabb formába öntve — bionikának hívják. Máig sem ismeretes, hogy századunk elején miért hagyta abba a szakszerű laboratóriumi munkát és Münchenbe szerződve biofilozófiai íróként miért játszotta el szakmai tekintélyét. További, kétségtelenül nagy népszerűségnek örvendett írói tevékenysége itt minket nem foglalkoztathat.