Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Lambrecht Miklós: Magyar kutatók a klasszikus citológia korszakában

sejtplazma és benne a sejtorganellumok. A „mikrostruktürás" nézeteket vallók a láthatóság alsó határán formálódott szemcsékben, fonalacskákban, vagy éppen a plazma habos szerkezetében vélték meglátni az alapegységeket. Ezeknek változatos neveket adtak: micella, tagma, biogen... stb. Mindezek a fogalmak Entz korában ismertek voltak és az is — inkább sejtésszerűen —, hogy a láthatóvá tett alkatrészek részben műterméknek tekinthetők.

4 Entz az általa tapasztalt, sejten belüli finom szerkezetet sokáig össze is egyeztette az itt felsorolt tényezőkkel. Egyik nevezetes vizsgálati objektumának: a csillangós infusoriumok közé tartozó Vorticella=harangállatocska mozgást végző organellumának elemzésekor azonban olyan finom szerkezeti elemeket ismert fel, amelyeket már nem tudott azonosítani az előbb felsorolt, részben hipotetikus egységekkel. Ezzel az egysejtű állatkával már sokan foglalkoztak és contractilis, vagyis összehúzódni képes rostszerű képleteit Haeckel myophanrostnak (vagyis „izomnak látszó"-nak), Bütschli pedig myonemának (izomszálacskának) nevezte. E szerkezeti alkatrészek helye a mikroszkopikus lény sejttestének külső rétege: a kéregplazma = ektoplazma. Entz ezt a réteget vizsgálta (sajnos legtöbbször meg nem nevezett mértékű nagyítással) és részben az addig ismert myonemákat, részben azok mellett még le nem írt képleteket látott meg. Az egyik típust „caryophan"'-nak nevezte (karyon: mag, faino: látszom), azaz sejtmagnak látszó alkatrésznek. A sejt felszíni rétegében sok kariofán lenne és mindegyikhez kis plazmaterület tartozik, amelynek szélén apró sejtekhez hasonló gömböcskeszerű képleteket is látott. Ezeknek a „cytophan" nevet adta (kytos: sejt, faino: látszom), vagyis „sejtnek látszó"-nak. A gömböcskéknek is lenne finomabb szerkezete: „spirális csavaruiatokba szedett fonál" hyalinszerű alapanyagba ágyazva. A citofánok egy része a kéregplazma alatt a sejt belső részében: a bélplazmában = entoplazmában is látható. Természetesen megpróbálta funkcionálisan is értelmezni a mikromorfológiai elemeket és feltételezhetőnek tartotta, hogy közük van a harangállat mozgását végző organellák összehúzódásához, ill. elengedett rugóhoz hasonló lökésszerű megnyúlásához. A kéregplazma myonémái összefutnak a perdülő mozgást végző kocsányzsinegben, amelyben Entz, részben irodalmi adatok alapján is, háromféle fonaltípust különböztetett meg: spasmonemüt, spironemáX és axonémáx. Akadémiai székfoglalójában 1891-ben [8,] összefoglalva a protisták mozgását végző szerkezeti elemekre vonatkozó ismereteket, először említette a citofánokat és ma is korszerű megfogalmazásban tűzte ki a célt: „A szerkezeti részletek ismeretének, bármily érdekesek is azok, végre is csak annyiban van igazi értéke, a mennyiben a kiderített morphologiai részletek a physiologiai működés megértését lehetővé teszik". Az egységes morfofunctio mai értelmezési követelményét tökéletesen kielégítő megfogalmazás. A továbbiakban élettani szempontból latolgatta, hogy milyen erő (izomerő, vagy rugalmassági erő) hozza létre ezen rugalmas elemek összehúzódását, majd rugószerű kilökődését. Másik idevágó dolgozata „A protoplazma szerkezete" [9,]. Ebben saját tapaszta* A „láthatóvá tétel" technikai nehézségeivel szorosan összefügg a kimutathatóság és az azonosság-bizonyíthatóság ismeretelméleti problematikája, pl. Nissl aequivalentia-elve. Az ide vágó morfológiai téma történeti fejlődése szintén külön feldolgozást igényel.