Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Lambrecht Miklós: Magyar kutatók a klasszikus citológia korszakában

szövege szerint — a plazma ingerfelvevő pontján jön létre. Ez egyben a „receptor"-fogalom megsejtését és körülírását jelenti. A neuronziológia történetének érdekes kérdése lehet, hogy mikor vezették be a magyar nyelvű szakirodalomban az „ingerület" szót mint műszót és fogalmat. Apáthy hírnevét megalapozó neurofibrilla-k.uta.tasa szintén az idegszövet alkatrészére vonatkozik, így itt bővebb tárgyalása nem szükséges. Csupán negatív értékeléssel természetesen nem lehet Apáthy jelentőségét méltatni, de adott témakörömbe ez nem is tartozik. Élete tragédiája, hogy legtöbb műve torzó maradt. Entz Géza sen. (1842—1919) személyéhez érve végre egy igazi protisztológussal, vagyis citológussal foglalkozhatunk. Pesten végezte orvosi tanulmányait, de utána zoológusként dolgozott és 31 évesen lett Kolozsvárt professzor, később Budapesten. Szakmai munkássága nagyrészt a protistákra, az ő mesterszavával : a véglényekre korlátozódott és csak oktatói, valamint nagysikerű tudománynépszerűsítő tevékenysége során foglalkozott magasabbrendű állatcsoportokkal is. Elméleti téren a származástant darwinista, később inkább lamarckista felfogásban értelmezte. 1876-ban Kolozsvárt előadott felfedezése [25], már citológus-mivoltának megnyilvánulása volt. Felismerte ugyanis, hogy a protistákban és az alsóbbrendű metazoákban látható zöld testecskék nem csupán festéktestek, hanem egysejtű moszatok, amelyek a nagytestű protozoonnal, vagy más gazdaállattal — kifejezése szerint — consortia/is („házas") viszonyban élnek, egymás életműködéseit kiegészítve. Magasabb rendű lények hasonló kötelékét nevezte el de Bary strassburgi német orvos-botanikus és mikológus szimbiózisnak, vagyis együttélésnek 1879-ben. Az Entz-féle észleléshez hasonlót közölt 1881-ben Karl Brandt német zoológus és a magyar nyelvű közlés nem-ismeretében a nemzetközi irodalomban természetesen ez terjedt el. [24,] Entz már 1882ben — prioritása érdekében — németül is közzé tette eredményeit, a jelenséget azonban még mindig csak „Consortialverhältnis"

'-nek nevezve. [26, 27,] Az élet alapproblémáit a protoplazma tulajdonságaival kapcsolatban tárgyalta, és így e területen is citológusként gondolkozott. Számos állatfaj-meghatározása mellett élete fő témája a protoplazma alapszerkezetére vonatkozó kutatás volt. Rengeteg megfigyeléséből, művészi kivitelezésű rajzdokumentációjából sajnos csak keveset közölt. A probléma megoldatlanságának érzése tarthatta vissza az elvárhatóan bővebb beszámolótól. Problémája a következő volt: az 1861-től többszörösen definiált protoplazmáról és annak sejtté organizált formájáról kezdettől fogva feltételezték, hogy a sejtnél kisebb alapegységekből épül fel.

3 E plazmaegységek azoban a korabeli láthatóság határán túl esvén, a biológusok változatos feltevéseket fogalmaztak meg ezen egységek morfológiai megjeleníthetőségéről és funkcióiról. Számos ismert biológus foglalkozott e feladattal : Nägeli. Frommann, H eitzmann, Le y dig, Flemming, Altmann, Bütschli, Schnitze, Beale, később Verworn, stb. Többségük metastruktürás egységeket tételezett fel, vagyis eleve nem látható méretű szerves molekulákat, amelyek csoportosulásából, ma azt mondanánk: szerveződéséből állna össze a mikroszkóppal látható, homogénnek tűnő 3 Ennek a múlt században sokat vitatott problematikának története még bővebb feldolgozást érdemel. 1. előzetes közi. Lambrecht M.: „A protoplazma szerkezeti egységeire vonatkozó hipotézisekről". Orv. Hetilap, Horus 1975. 116, 1776—1781. pp.