Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Lambrecht Miklós: Magyar kutatók a klasszikus citológia korszakában

bioplasma molecular-physíkújával". Beale zseniális sejlése és Török érzékeny reagálása korunkban igazolódott, amikor a tudományok rendszerében a biofizika és a molekuláris biológia kialakult.

2 Végül külön érdeme Töröknek, hogy nagy táblázatban foglalta össze kora különböző szövettani felosztásait, amelyekből Kölliker 1865-ös szövetrendszere máig is érvényesnek bizonyult. Törökhöz hasonló részletességgel később Mihalkovics Géza (1844—1899) foglalta össze monografikus tankönyveiben a rohamosan bővülő sejttani ismereteket 1881és 1898-ban [15, 16] etimológiai részleteket és rendkívül gazdag irodalmi forrásanyagot nyújtva. Lenhossék Mihály (1863—1937) már szinte kortársunknak számít, míg a vele egy évben született Apáthy István (1863—1922) korábban meghalván inkább vált történeti érdekességű emlékké. Lenhossék kortársszerűségét és az ezzel járható korszerűségét a neurontan máig ható érvényessége magyarázza, amelynek kiépítésében társalapító szerepe van. Citológiára korlátozódó kutatással nem foglalkozott, bár maga a neuron sejttani fogalom. Ennek értelme és jelentősége csak szöveti kötelékben mutatkozik, így mellőzhető ismertetése. Az mégis megemlítendő, hogy a Nissl-féle szemcséket thioninnal festve (1895), tarka foltos rajzolatot kapott az idegsejt plazmájában, és ezért ugróidnak nevezte el (1896). Lenhossék általános szövettani tankönyve 1922-ben [14], az akkori modern ismereteket és problémákat foglalta össze, sajnos még mindig csak rajzos dokumentációval és irodalmi utalások nélkül. Apáthy István orvosból lett zoológus professzor. Zseniális, de extravagáns egyéniség volt. Zsenialitása problémameglátásban és új módszerek kidolgozásában nyilvánult meg. Extravaganciája vitatkozó, heves természetében, amely külön utakat tört magának. Az egyéniségre ugyan jellemző a külön úton járás, de Apáthynál ez néha zsákutcába vezetett. így szembenállása a neurontannal vagy a származástanban a „létért való küzdelem" darwini elve helyett inkább a „kölcsönös segítség" megható, de sokkal kevésbé érvényesülő krapotkini elvének hangoztatása. Szinte elméletileg megalapozott hazafisága viszont a mának is példát mutató, áldozatot vállaló következetes magatartásra vallott. A témát illetően, a citológiában oktatóként hirdetett különös nézeteket. Amikor Entz Géza utóda lett a kolozsvári egyetem zoológiai tanszékén, 1890—92 közt megjelent előadássorozatában külön foglalkozott a sejtfogalommal és a 80-as években felismert sejtosztódási jelenségekkel, főleg W. Flemming nyomán. A már akkor meghatározott és ma is érvényes magoszlási stádiumokat pontosan ismertetve furcsa konklúziót vont le. Még érdekesnek tekinthető az a kijelentése, amely a magot „elektromotorikus erők székhelyének" tartja. De nem feltétlenül hiszi el Weismann nézetét, amely a magot tekinti a sejt faji tulajdonságai hordozójának. Végül is szerinte ,,a mag inkább a nyugvó sejtnek és nem a szaporodásnak fontos szerve". Az ide vágó 4 tanulmány [2—5,] történeti anyaga Törökhöz és Mihalkovicshoz viszonyítva szegényes. Meglepő viszont, hogy már 1892-ben használta az ingerület kifejezést, ami — 2 Török 1876-ban utalt a Molecular-physikára, mint a jövőben kialakuló új szakmára [21 : 4L p]. Érdemes megemlíteni, hogy Balogh Kálmán „Általános Kór- és Kórjelzéstan" c. könyvében (Pest, VII. p.) már 1865-ben használta a „Molecularphysik" kifejezést, mint a „parányok természettanát".