Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon

százszer te jobb semmivel se orvosolni inkább magát az embernek: mint roszsz orvossággal élni."'

08 Ezen bölcs tanácsot támasztja alá Tessedik Sámuel is, visszaemlékezvén egyik kellemetlen betegségére, s annak gyógyítására: „Debreceni diák koromban rühöt kaptam. Sehogysem bírtam tőle szabadulni. Végre gazdaasszonyom 17 krajcáron hozott valami kenőcsöt, egy Zagyva nevezetű borbélytól. Ezzel kentem be egész testemet, s egy pár nap alatt csakugyan elvesztettem a rühör, de utána oly erős anginát kaptam,, hogy majd megfúltam. Elhivattam a híres Hatvani doctort, aki amint meglátta bajomat, rögtön kitalálta az okát. Egy chirurgus operálta a torkomat, melyből két nyilason igen sok geny folyt ki. A sebhelyek most is láthatók a nyakamon; de legalább életem meg volt mentve. — Ez legyen intőpélda a fiataloknak, hogy ne bizzák magokat értelmetlen asszonyok kenőcseire, melyek kisebb bajokat elháríthatnak ugyan, de nagyobbakat okoznak."

09 „A* kuritoló ország-járó, szélivel kóborló orvosok" ténykedésének veszélyeit mindenekelőtt a tanult doktorok ismerték fel, s a népnek írott könyveikben intő szóval figyelmeztettek a kuruzslásból eredő bajokra: „Ezen pusztító ostor nagyobb kcirára vagyon az emberi nemzetnek, mint valamennyi betegségekről eddig szállottam; mellytől míg Isten ő Felsége meg-nem szabadítja Ű' népet, mindaddig a' szokott tévelygésekben megmarad . . . A' kóborló tsalárd orvosok . . . pedig két nemre osztattatnak, ugy mint kontár és kuritoló orvosokra, imizek ország szerte bujdosnak, amazok penig rész szerént aszszonyi, rész szerént férfi nemből állván, ci helységekbe szerte széllyel lakoznak, és ci népet ölik. Tissot is, mint Tessedik Sámuel, a javasok és ámító doktorok ügyködését büntetendő eljárásnak nyilvánította és sürgette a törvényt, mely gátat vet az áldatlan „praktizálás

7,-nak. A nép bizalmát élvező kontárok ellen a józan ész szava mit sem használt, a kulturált, a felvilágosult egészségügyet államilag kellett rendszabályozni, törvényekkel érvényre juttatni : ,,/T tudatlan tsalárd ember mindenkor meg-tsalhatja az ostoba kösséget, melly az egesség dolgáról nem tehet hellyes ítéletet. Annak okáért valameddig ci kuritoló s kóborló orvosok szabadon járhatnak az országban, mind addig értelmes gondolatokra lehetetlen lészen ci köz népet hozni. Vallyon nem kelleneé az ország Bíráinak ebbe belé tekénteni, és az illy gaz gyülevész embereket az országtól el-tiltani, holott ci nép élete bötsösebb, mint sem ci pénz, az illyetén tsalárd emberek pedig Ö' népet is ritkíthatják, s ci pénzt is hazánkból ki-hordják. Lehelé az illy herét tovább közöttünk szenvedni.. . "

61 Magyarország egészségügyének első ízben való rendezése Mária Terézia nevéhez fűződik. A Bécsben kiadott gazdasági, kulturális és politikai rendeletek gyakran az ország önállóságának, lehetőségeinek a korlátozását voltak hivatva szolgálni. Hasznosak, haladó jellegűek, „pozitív töltésű"-ek voltak viszont a közegészségügyet szolgáló utasítások, rendelkezések. 58 Szükségben segítő könyv. 354—355. 59 Theschedik Sámuel önéletírása. Eredeti német kéziratból ford, és kiad. Zsilinszky Mihály.. Pest, 1873. [Facs. kiad.] Bp. Mezőgazd. Kiadó, 1976. 97. 60 A' néphez való tudósítás. 569. 61 U. o. 570.