Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon

Mária Terézia uralmának idején került sor az orvosképzés és az orvosi gyakorlat szabályozására. 1754-ben a helytartótanács első alkalommal irattá össze az ország orvosait, s uralkodói rendeletre csak azok folytathattak gyógyító tevékenységet, akik oklevéllel rendelkeztek. A megyei és városi tiszti orvosi (főorvosi) hivatalt csak a promoveáltak tölthették be. Weszprémi István az elsők között volt, aki külföldi tanulmányútjáról hazatérvén vizsgát tett a hazai orvosbizottság előtt tudásáról: „Ámde mostanában, amióta az áldott uralma Mária Terézia ül Magyarország kormányrúd]ánál, állami törvénnyel gondoskodtak arról, hogy ezentúl külföldről hazatérve senki se gyakorolhassa az ország határvonalán belül az orvoslást, mig be nem mutatja az egyetem hivatalos bizonyítványát és meg nem állja helyét a királyi megbízással kirendelt orvosok szigorú vizsgáján. Ekönyv írója volt a legeslegelső, aki szerencsésen magától engedelmeskedett a Kegyelmes Pozsonyi Helytartótanács ezen 1756. aug. 3-án országszerte közzétett rendeletének."

62 A helytartótanácsi összeírás során derült fény arra, hogy igen sok a külföldről ideáramló, képzettség nélküli, kétes egyén, aki gyógyításból él, sőt nem egyszer meg is gazdagodik e ténykedése során. A kuruzslók elleni hadjárat nem ért véget a századfordulón sem. Az orvosok számának és tekintélyének gyarapodása lehetővé, sőt szükségessé tette a kitartó és következetes harcot a sarlatánság ellen — e küzdelem eredményeként a képzetlen „gyógyítók" egyre inkább a társadalom alsóbb rétegeibe szorultak, ahol a szükség, a szegénység és a tudatlanság még mindig a javasasszonyt részesítette előnyben. ..Hogy ci polgárok egéssége ci csalásoknak vagy tudatlanságnak tárgyául ne tétessen, rendeltetik az: hogy senki más ci rendszerént megpróbált Doktorokon, az Ország, ugy Stábok és Regementek számára appróbált Chyrurgusokon kivül ai betegek gyógyításában ne merészeilyen magát avatni. Az okáért ci Vármegye Doktorának ci maga megyéjében ezen rendelésre vigyázassál kell lenni, hogy valaki alattomos orvoslást ne tegyen." — hangzott ez ügyben az 1786-os kormányrendelet.

03 Az erélyes intézkedések ellenére a hatóságok sokszor tehetetlennek mutatkoztak; így pl 1795-ben Csongrád és Csanád vármegye főorvosa, dr. Szekér jelentette, hogy egy Pernyész nevü ember veszettség elleni gyógyszert árul 12 aranyért. Pernyész nemes ember lévén, a vármegye erélye azonnal megszűnt, így a nemesi cím védelme alatt űzetett a kuruzslás mestersége.

64 A sarlatánság, a kontár orvoslás elleni harcot a felvilágosult abszolutizmus kezdte meg, megoldani azonban csak a kórházakkal, klinikákkal, képzett és megfelelő számú orvosgárdával rendelkező kor tudta, mely egyúttal lehetővé tette, hogy az orvosi ellátás a társadalom tagjainak ne jelentsen megoldhatatlan anyagi terhet. Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Második száz, első rész. Ford. Kővári Aladár. Bp. 1962. 53. Linzbauer i. m. III. köt. 1. rész 973. pont, 246 p. (Tiszti Oktatás a' Vármegyék Orvos Dactorainak részére) 9. pont. 1786. máj. 16. Magyary-Kossa i. m. IV. köt. 201.