Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon

szán „A' kuritoló országjáró, széllyel kóborló orvosok"-nak. A 18. század riasztóan elmaradott egészségügyi helyzete, a nép tanulatlansága, babonákba kövesedéit hiedelmei, a „hites" orvosok iránti bizalmatlansága s a szélhámos orvoslásokat meggátló bárminemű törvény hiánya olvasható ki a könyv ezen egyetlen fejezetéből — mintegy kiáltó mementóként, jobbító intézkedéseket sürgetvén és javasolván. „Kimondhatatlan nagy tudatlanságtól viseltetik a' nép az orvos választásban, nem tudván ki-hez folyamodjon szükségében, sem a' tudós orvost a' tudatlantól meg kiilömböztetni."

47 E tájékozatlanság újra csak a kontároknak, kuruzslóknak kedvezett, akik a mesterségüket igazoló papírt, ügyességüket, hozzáértésüket dicsérő iratokat pénzen vásárolták, s hízelgő szóval nyerték meg a nép bizalmát. „Ezek [a nép] inkább hisznek Ű' sokat fetsegő, tséltsap, házról házra járó, magát Orvosnak nevező hízelkedésének, és annak szavát inkább fogadják, a' ki nékik inkcibb hízelkedik ; a' hizelkedőt kedvesen fogadják, de az igazmondóval igen keveset gondolnak."

48 A kuruzsló konkurrenciát jelentett a képzett orvosnak, akinek viszont emberi és szakmai önérzetét sértette, hogy méltatlanokkal kell harcolnia. És e csatározások kimenetelét tekintve többnyire a tudós doktor maradt alul, a beteg nem fogadta meg a tanácsát, „nehéznek tartván", „tudományosnak", követhetetlennek, esetleg szokatlannak, vagy értelmetlennek — a bizalmatlanság kirekesztette az orvost a gyógyítás folyamatából, és a megfelelő törvény hiánya arra kényszerítette, hogy tehetetlenül szemlélje a kuruzslók kártevéseit. „Az ország szerte járó orvos nem tekéntvén a' nyavalyára, orvosságot ád a' betegnek; a' külső ugyan nem igen, de a" belső sok kárt tészen. Ezt magam szemeimmel sokszor láttam, nem-is mégyen az illy kóborló orvos az országon keresztül, hogy sok ezer embert meg-ne öljön. Ezen kívül nem tsak egésségétől, hanem pénzétől is meg-fosztják ü' szegény embert. Gyakorta tapasztaltam, hogy paraszt és mester emberek, kiknél a' kenyér-is szűk volt, költsön vettek pénzt-fel, hogy az illy tsalárd embereket, kik őket egésségek' s javaiktól hamisan meg fosztották, betsülettel ki-fizethessék."'

19 Tessedik Sámuel a javasokban a parasztot büntetlenül szipolyozó és gyilkoló bűnözőket látott és ádáz haraggal kelt ki ellenük: „Mit tselekszik az együgyű Paraszt, midőn beteg vagy maga, vagy felesége avagy gyermeke! Lót-fut a

1 javasokhoz, reá-olvasókhoz, hóhérokhoz, és kenyő-fenyő vén aszszonyokhoz. — Az uton-álló haramiák és nyilvánvaló gyilkosok ingyen sem követnek-el olly iszonyú károkat, mint ezek a' kenyőfenyő javosok okoznak főképpen a' Parasztok között. Ha jól vagy roszszul tészen e' Tissot, Vnzer, Sander, — midőn ezt bizonyítják! Amazok meg-büntettetnek, ezeknek pedig fenyegetés nélkül is meg-engedik az ő gyilkosságokat, mellvért a' szegény Paraszt embernek még előre meg-kell fizetni, minekelőtte őtet Ű' javos az ő hitván mestersége által a' világbul ki-végezi."°° Tessediknél is fölmerült az a gondolat, mely nem egy orvos kortársánál is — gróf Széchényi Ferenc háziorvosa, Kiss József a „köz-népnek és az Oskolába járó Gyer47 A' néphez való tudósítás. . . 572. 18 Benkő i. m. Bé-vezető tudósítás. 49 A' néphez való tudósítás. 569—570. 50 Tessedik i. m. 42, 44.