Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon

gásra, gabonavetésre alkalmas napok közlését, „a* Kerestyén Vallásnak, mind ci józan Philosophiának igen nagy tisztességére" — Mátyus István szerint. Marikowszki nem kisebb lelkesedéssel ír erről Tissot-fordításában: hasznos rendelés, mellyet már Fölséges Aszszonyunk Annyai szeretetétől indíttatván, az egészség dolgában szokott régi ártalmas tévelygéseknek el-bontására kegyesen parantsolni méltóztatott, hogy tudniillik a' kalendáriumokból ki hagyatfussanak az orvosságok s ér vágásokról tött astrologiai jovallások vagy tiltások s jövendölések, mivel ezek által tsak helytelen vélekedéseket költenek a" nép között, mellyek az orvostudományban mindenkor veszedelmesek."

3Ö A betegségek okait keresve, kutatva a 18. sz. embere többnyire mindig a rontás titokzatos, félelmetes fogalmához jutott el. Megrontani embert és állatot egyaránt lehetett. Magát a műveletet csak ember tehette, ártó szándékkal, bosszúból, rosszindulatú erők által támogatva. Akinek a megrontás, a szemmelverés hatalmában állott, az boszorkány volt. E vád áldozatai többnyire idős nők voltak, sok bába is akadt köztük, akik hiányos szakmai tudásukat misztikus színezetű ügyeskedésekkel igyekeztek helyettesíteni, ezáltal sikerült gyanúba keveredniük. Akadtak azonban férfi boszorkányok is. Bár a királynő e kérdésben is a tőle megszokott eréllyel intézkedett: 1756-ban eltiltotta a boszorkánysággal vádolt egyének elleni peres eljárásokat, maga a babona azonban minden józan érvelés ellenére tovább virágzott. A század végén a népet tanító könyvek azt állították, hogy az jár pórul, aki boszorkánysággal vádol valakit, nem a vádlott: ,,/T mai időben pedig immár hála Istennek nem hiszik a' bírák az Hlyen bolondságot, s koránt sem o' boszorkányt büntetik meg: hanem azt, mint rágalmazót, ai ki mást boszorkánysággal vádol. Mert már ma minden okos ember tudja, hogy boszorkány soha se volt, s ninfs is ezen ci világon! ámbár holmi eszközök vágynak a' természetben, mellyek az emberben s ci marhákban betegséget vagy más kárt okozhatnak."

40 Ezen „eszközök" egyáltalán nem misztikus eredetűek, hanem evilági rosszak: mérges füvek, gyökerek, törött üvegek és más bajt okozó holmik — hangzik a „Szükségben segítő könyv" felvilágosult szellemű tanítása. „Nem kell hinni semmi boszorkányosságot ; Nem teremtett Isten Hlyen bolondságot."

41 — oszlatja el az esetleges kételyeket a könyv egyik együgyű versikéje. Hasonló fölényes okossággal nyilatkozik az egyéb hiedelmekről is, így pl. a lidércekről: ,,/T repülő tüzes sárkányokról való beszéd, mellyek lidértzeknek is hivattatnak ; s jelölök azt tartják, hogy néha ci kéményeken bé repülnek s jó esmerőseiknek tojást, szalonnát, sajtot s egyéb efféléket hordanak: tsupa gyermeki mese; mert azok ci tüzes tsomók, mellyek ollykor repülni láttatnak, nem egyebek, hanem holmi siros nedvességek, mellyek a' földből ki gőzölögvén, fel mennek, mint a' füst ai levegő égbe.. . "

42 és még az is megmagyarázattatik, hogyan kerülnek ezek a kéményekbe. Ez az ok39 U. o. 583. 10 Szükségben segítő könyv. 417—418. " U. o. 413. U. o. 419.