Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon
a racionalizmus térhódítása a tudományokban, a babonák virágzása a mindennapi életben. A kalendáriumok, a legkelendőbb népkönyvek, mit sem törődve a rációval, kitartó következetességgel közölték az érvágásra alkalmas napok dátumait, ismertették a bolygók állását s ezek hatását a földi élet különböző jelenségeire: aszály vagy árvizek, járványok, marhavész, háború, éhínség, sáskajárás vagy drágaság várhatók-e. A babonákkal és téves hiedelmekkel szembeni harcot a 18. század folyamán mindenekelőtt a felvilágosító jellegű egészségügyi kiadványok kezdték meg. „Tsudálkozom, hogy mostanság is, midőn ö' világi böltsesség szintén déli fényességgel tündöklik, még is olly SÜrü sötétségben vakoskodik ez aránt a" köz nép, hogy tudni-illik az orvosságoknak ereje a* tsillagzatoktól, vagy #' nap és hóidnak külömb-külömb féle égi jegyekben való forgásától függ. Azonban annyira meg-gyökerezet ezen bal ítélet a' kösség elméjében, hogy sok ezer együgyű ember tsak a' miá hal meg, mivel a' kalendáriomhoz ragaszkodván, megvetette annak idejében szükséges orvosság' bevételét, mellyet a' kegyes égi jegyeknek jelentésétől haszontalan állított erőt venni. Mások olly orvosságot vésznek bé, mellyet a' kalendárium, nem azt, mellyet a' betegség kivan s javasol: illy formán az ostoba kalendárista élet bírójává lészen, s azt meg-röviditi a' mikor akarja." 21 A naptérkészítők felelőtlen jóslásai veszélytelen manipulációknak tűntek mindaddig, míg egyszerű ,,próféciák"-at tartalmaztak az időjárással, a várható terméssel, az árvizekkel és más, többnyire természeti csapásokkal kapcsolatban. A jóslatok ugyanis vagy beváltak, vagy nem — a szerzők igyekeztek úgy fogalmazni, hogy „jövőbelátásuk" ne legyen túlságosan egyértelmű. A kalendárium befolyása akkor vált veszélyessé, amikor a vélt bajok megelőzésére vagy orvoslására biztatott — ezt mindenekelőtt az emberi egészség megőrzésének vagy a betegség orvoslásának érdekében tette. így vált megszokottá az érvágásra alkalmas napok megjelölése vagy a kétes értékű gyógymódok leírása a legkülönbözőbb eredetű bajoknál. A kalendáriumok ezen évszázados szokása, az orvosi tanácsadás természetes velejárója volt a kor egészségügyi analfabétizmusának, mely az ember életét, épségét felelőtlenül kockáztatni merte. Az orvosoknak minden ezzel kapcsolatos tiltó szava, ha el is jutott akár a városban, akár a falun lakó emberekhez, hiábavalónak bizonyult. Az érvágáshoz konokul ragaszkodtak öregek és fiatalok, vérmesek és gyöngélkedők — követelték, mint apáik és nagyapáik, hozzátartozott a gyógyítás rítusához, ez volt a kezdő lépés vagy a végső menedék, ha már ez sem használt, „nem volt mit tenni." „Azt tartja a' köz nép, hogy az első ér vágás emberi életét, akár minemű nyavalyában-i s meg-tartja; de az illy vélekedésnek párt fogóit a' minden napi példáik meg torkolják, holott sok ezer ember az első ér vágás után is meg-hal. Ha ez igaz volna, egy ember sem halhatna-meg első nyavalyájában, azonban ez minden nap megtörténik. Igen szükséges az illy bal ítéleteket a' nép elméjéből ki-irtani, mivel iszonyú sok gonosz következik belőle." 29. Az 1765-ben közzétett királyi rendelet azonban ha nem is véglegesen, de számottevően csökkentetteazérvágó kedvet. Orvosaink örömmel üdvözölték a bölcs intézkedést, mely eltiltotta a kalendáriumoknak a hajnyírásra, purgációra, köpölyözésre, érvá37 A' néphez való tudósítás. . . 565. 38 U. o. 555.
