Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon

az orvostól: „Némellyek ellenben igy szólottak: mi örömestebb mennénk igen is a' rend szerént való Orvosokhoz, tsak hogy oil y nagy Urak, s oll van drágasok ne volnának."

28 A falu elöljárói, a pap és a tiszttartó — a könyv „szereplői" — igyekeznek meggyőzni, felvilágosítani a népet, hogy az orvosok között sok a könyörületes szívű, „ezek többnyire örömest szolgádnak a' szegény betegeknek minden pénz nélkül is...", sőt a továbbiakban kiderül, hogy az orvosnak kötelessége ingyen szolgálni. A „szegény együgyű" népnek azon aggodalmát, hogy ti. a doktorok „olly nagy Urak", azonban nem cáfolja meg senki, a könyv írója sem, mert hiszen tanító jellegű könyvének nem ez volt a célja — nem a társadalmi különbségek egyengetése —, hanem csupán egészségügyi felvilágosítás. Bár a köznép úrnak tartotta a tudományából élő orvost, ugyanakkor a nemesi osztály korántsem volt hajlandó elismerni a mesterségéből élő ember „úri mivoltát", sőt megvetette és elítélte azt a nemesembert, aki esetleg gyógyításra adta volna a fejét az akkoriban divatozó jogászpálya helyett. Ilyen helyzetben természetesen az orvosnak sem volt könnyű dolga, hiszen hogy munkáját elláthassa, ahhoz társadalmi előítéletekkel is viaskodnia kellett, és ez a ténykedés egy feudális-hierarchikus államrendszerben nem volt egyszerű. És végül még egy legyőzhetetlen akadály, mely megbénította a gyógyítást és útját állta a segítő szándéknak: a fösvénység. A szegénység mentő körülmény volt, de a módos parasztok konok elzárkózása méltán keserítette el a jószándékú doktort. „A" parasztok nagyobb része készebb a' halódnak adni gyermekét, mint az orvosnak fizetni, kit névről se szeret" — panaszolta még a 19. század elején is Nyulas Ferenc a himlőoltásról írott könyvében.

29 A tiszti orvosok által írott jelentésekből ugyanez derült ki. A legtöbb beteg nem szerezte be az előírt orvosságot, részint szegénysége, részint fösvénysége miatt. Előfordult, hogy bizalmatlanságból csupán egyszer vagy kétszer vették be az előírt gyógyszert. A lakosság nagy része egyáltalán nem fordult orvoshoz. E jelentések nyomán a helytartótanács felszólította a megyéket, hogy világosítsák föl a népet a megyei orvosok és sebészek rendeltetéséről: valamennyien kötelesek a szegény néposztály ingyenes szolgálatára. A megyék felvilágosító munkáját egészítették ki az anyanyelven írott oktató jellegű orvosi könyvek is. A JÓSZÁG ÉRTÉKESEBB AZ EMBERNÉL Ha a paraszt, vagy bármely családtagja megbetegedett, igencsak megfontolták, hívjanak-e orvost hozzá, költsenek-e pénzt a gyógyítására, orvosságokra. Rendszerint a fösvénység diadalmaskodott. Tíz éven aluli gyermeket vagy koros szülőt, aki dolgozni már nemigen tudott, csak „kenyeret pusztítani", halála esetén tisztességgel megsiratták, de hamar feledték a gyászt, és beletörődtek „Isten akaratába". 2S Szükségben segítő könyv. 357. 29 Nyulas i. m. 29.