Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon
állapotának súlyosbodását az orvos hanyagságának, hozzá nem értésének tulajdonították: „Nagyobb gyötrelme az eszes orvos Doctornak nem lehet, mint midőn ostoba és goromba beteg körül áló személyekkel pörlenie kelletik, kik az ő helytelen gondviselések által a' nyavalyát nevelik, még-is osztán annak halálos ki menetelit nem az önnön magok esztelenségének s hibájának, hanem az ártatlan orvos bölts rendelésének, (melyIvet meg sem tartottak) s tanátsának, oktalanul és latrul tulajdonítják. Nagy szeretetből a' beteget enni kényszeríteni, nem de nem annyit tészen-e, mint azt nagy szeretetből meg ölni? így tselekszik a' majom is/" 10 SZEGÉNYSÉG A bizalmatlanság azonban nem csupán a betegségről és a gyógyításról vallott tudományos elméletek és népi hiedelmek különbözőségében gyökerezett, hanem anyagi okokban is. Az orvos pénzért gyógyított, ki többet, ki kevesebbet kért a ténykedéséért, a köztudatban azonban elterjedt az a nézet, hogy a doktor mindenekelőtt a maga hasznát lesi, kérlelhetetlen anyagiasságában nem nézi, ki fizetőképes és ki nem; aki hozzá fordul, attól elvárja az ellenszolgáltatást. Nyulas Ferenc erdélyi főorvos sem nyilatkozott kedvezően e kérdésről a himlőoltásról írott könyvében: „Az orvos készségének rugója a nyereség, a hol e' megszűnik, ott többnyire az orvos kezének ina szakadr n Az ország népességének nagy része nem tudott fizetni szegénysége miatt, más részük nem akart fizetni fösvénységből. A betegség az ún. szegényember legnagyobb ellensége volt, egyrészt, mert a gyógyításhoz szükséges orvos és patika nemcsak a 18., hanem a későbbi századokban is árucikk volt, megfizethetetlen fényűzés az alacsony jövedelműek számára, másrészt, mert a beteg ápolása, ellátása súlyos, sokszor megoldhatatlan gondot okozott: „Gondolja meg az ember, ha a Paraszt, vagy felesége, vagy gyermeke beteg, kivált a' mezei dolognak idejekor. Mit tselekedjen az egésséges? A' betegnek udvaroljon, vagy ci mezőn dolgozzon ? Egynek el keli maradni, vagy a' betegnek, vagy û' mezei dolognak. Az embernek magának kell az illyetén jajt és bajt a' nyomorult Paraszt kalyibában érezni, ha arról nyilvánságos akar lenni, hogy a* betegségnek minemű szomorú következési lehetnek, lesznek is, ha az tsak két hétig fog is tartani. Hát még ha ci Beteget ci Rák, vagy ci Magyar- és Tsehországi Parasztnak olly szokás szerént való közönséges, igen sokáig tartó iszonyú kelevénye kínozza: mitsoda nehézséggel kötelöztetik itt ci betegnek esztendeig tartó gond viselése ? Németi y faluban míg azt sem tudják, hogy mit neveznek Ispitalynak." 22 A köznépnek írott orvosló könyvek szinte kivétel nélkül számoltak a szegénységgel, egy részük úgy, mint a füveskönyvek, melyek erdőn-mezőn föllelhető gyógynövényeket ajánlottak. Nem volt olyan „nyavalya", melynek 3—4 féle ellenszere ne lett 20 A' néphez való tudósítás. . . 49. 21 Nyulas Ferenc: Kolosvári tehén himlő. Kolozsvár, 1802. 29. 22 Tessedik Sámuel: /T paraszt ember Magyarországban, Mitsoda és mi lehetne;. . . Németbül magyarra ford. Kónyi János. Pécs, 1786. 452, 454, 456.
