Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon

AZ EGÉSZSÉGÜGYI KULTÚRA HIÁNYÁNAK OKAI A 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON ország egészségügyi helyzetét, kultúráját a 18. században több tényező határozta meg. Mindenekelőtt az orvoshiányjelentett nagy nehézséget — a képzett doktorokban szűkölködő ország könnyű prédája lett a kuruzslóknak, a tudatlan borbélyoknak, a külföldről beáramló, magukat orvosnak mondott csalóknak. Egy 1747-ből származó kimutatás szerint több vármegyében nem volt egyetlen sebész sem, aki akár egy érvágást elvégezhetett volna vagy egy fellépő járvány jellegét megállapíthatta és jelenthette volna.

1 Az a kevés orvos, aki volt az országban, rendszerint a városok lakója volt. A vidéken élő embernek betegség esetén több napos kocsi vagy szekérútra kellett vállalkoznia, ezek az utazások nemcsak kényelmetlenek voltak a járhatatlan utak. hanem veszélyesek is az útonállók rablótámadásai miatt. Ha a beteg a kísérőjével szerencsésen célba ért, előfordult, hogy az orvos nem volt otthon. „Én még itt nagy hiába töltöm az időt nagy külcséggel, mert doctor urain nincsen benn [Brassóban]. Bizony édes ngos aszszonyom, nem jó kedvemből ülök itt, ha kételen nem volnék véle" — írja báró Apor Éva az édesanyjához 1742-ben.

2 A helyzet egyre tarthatatlanabbá vált. 1751-ben Perliczi János Dániel, Nógrád megye tiszti orvosa emlékiratot terjesztett Mária Terézia elé egy hazai orvosi főiskola létesítésének tárgyában. Az orvosképzés megoldatlanságának beláthatatlan következményei vannak és lesznek — írta Perliczi. „Szükségből teljesen képzetlen, vagy jobb esetben az iskolákból alig kikerülő kezdőkre kell nagy területek gondozását bizni. A vásári oculisták, chirurgusok korlátozás nélkül űznek orvosi gyakorlatot és büntetlenül okoznak helyrepót alhat aílan kint az emberi életben. A gyógyszertárak nem állanak kellő ellenőrzés alatt; idegen, a mi viszonyainkat figyelembe egyáltalán nem vevő dispensatoriumokat használnak. Az igazságszolgáltatásra nézve fontos törvényszéki orvosi vizsgálatokat nincs kinek teljesítenie."

3 Még a század végén is ábrándnak számított az ország jobb orvosi ellátottsága: „A" valóban jó volna, ha minden harmadik, negyedik helységben egy egy Orvos és Seb orvos 1 Korbuly György: Az állami egészségvédelem felé. Magyar művelődéstörténet. 4. köt. Barokk és felvilágosodás. Szerk. Domanovszky Sándor. Bp. é. n. - Magyary-Kossa Gvula: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. IV. köt. Bp. 1940. 126. p. 318. pont. :! Demkó Kálmán: A magyar orvosi rend története. Bp. 1894. 440—441. FRIEDRICH ILDIKÓ ORVOSHIÁNY