Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon

lakna; s azokat az Ország oily gazdag fizetésen tartaná: hogy soha senkitől osztán ne vennének pénzt a' gyógyításért ; ez mondom oil van jó és szükséges volna: a' milyen jó és szükséges a" templomokban Papokat, az oskolákban Tanítókat, s a Vármegyékben Tiszteket tartani."* A hazai orvosképzés ügye Perliczi sürgetése ellenére is csak majd két évtized múlva valósult meg. A jobb egészségügyi ellátást szorgalmazó orvosainknak más lehetősége nem lévén, különböző terveket, javaslatokat kovácsoltak a tarthatatlan helyzet enyhítésére. Felmerült az a gondolat, hogy az egészségügy alapvető tudnivalóit az iskolai oktatók és az oktatásban résztvevők sajátítsák el. ,,A" Tanulásnak hellyein nem volna é szükséges az Egesség' régidáit szorgalmatosan tanítani!" — kérdi Vásárhelyi Sámuel, erdélyi orvos.

0 Marikowszki is ír arról, hogy az iskolamestereket meg kellene tanítani az érvágásra és a klistélyozásra (beöntés), valamint a sebkötözésre és a hólyaghúzó flastromok alkalmazására, mert országszerte kevés a sebész. ,,. . . Sőt ezen foglalatosság ellentállana a' dotgattanság miatt megszokott mértékietlen italnak is' — teszi hozzá nem minden él nélkül a Szatmár megyei orvos.

6 Egyes szerzetesrendek (johanniták, Erzsébet-apácák, Lázár-rend. irgalmas rend, bencések, ciszterciták) már a középkorban foglalkoztak betegápolással, gyógynövénygyűjtéssel, orvosságkészítéssel. A 18. század mostoha egészségügyi viszonyai következtében a papságra terelődött a figyelem. Néhány orvos azt javasolta, hogy minden pap részesüljön orvosi oktatásban, tudjon beteget ápolni, ellátni, értsen a házi orvosságok előállításához. ,,Igy lenne osztán: hogy midőn a' beteg hivatná az Egyházi Szolgát, ... az hitből származott imádsággal egygyütt az olajjal való megkenés cC beteget meg tartaná."

1 A század végén, majd a 19. század elején, elsősorban a himlőoltás bevezetésekor jelentkező ellenállások idején az orvosok javaslatára elrendelték, hogy a papok a szószékről hirdessék a vakcináció szükségességét. Az orvosokban szűkölködő országban jelentős gyógyító tevékenységet láttak el a nők is. „A gondos háziasszonyok valóságos kincsként őrizték orvosságos könyveiket, vagy «receptá»-ikat, melyek sok emberöltőn szerzett tapasztalatok eredményei voltak, s egyes családoknak voltak saját külön «arcanum»-aik is. Az Illésházy-családnak pl. titkos gyógyszere volt a lithiasis ( kőbánt almák ), a Páljfy-csalcidnak a pestis ellen."

8 A gyógyítással foglalkozó asszonyok tudása sokszor egy nagyobb közösség — egy egész falu vagy megye előtt ismeretes volt. Nem volt hát érdektelen a 18. században az az elképzelés, hogy a „kellemetes Nem" is részesüljön az „egesség regulái"-nak elsajátításában. Marikowszki Márton meg is 4 Szükségben segítő könyv. Német nyelvből magvarra ford. Kömlei János által. Pest, 1790. 358—359. 5 Vásárhelyi Sámuel: Az egészséges hosszú életről való szabad elmélkedések. . . Kolozsvár, 1792. 78. 6 A néphez való tudósítás. Miképpen kellyen a' maga egésségére vigyázni. írattatott Tissot által. Ford. Marikowszki Márton. Nagykároly, 1772. Elöl-járó igazgatás 17. 7 Vásárhelyi i. m. 83. 8 Héjjá Pál: Az egészségügy. Magyar Művelődéstörténet. 3. köt. A kereszténység védőbástyája. Bp. é.n. 400—401.