Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei
stb.). bőrgyógyászati (fekély, hajnak elkoppadása, kelevény, kopasz, koszmó, körömméreg, varas, viszketés stb.) 33 , a fogászati (ínyen való kelés, ínyfakadás, szájnak büdössége stb.) és a gyermekgyógyászati műszavak (gyermekvar, gilisztás, gyermek nyelve alatt való kelés) előfordulása. A sebészeti fogalomkör a szójegyzékekben viszonylag szegényes (seb, sebhely, vakseb, heréli, genyedtség), s ez a tény minden bizonnyal azzal az egyházi határozattal (Clermont-i zsinat, 1130) függ össze, mely a papokat eltiltotta a sebészet gyakorlásától (1279-ben a budai zsinat is kimondotta: ,,clericus nec illám partem chirurgiae exerceat, quae ad ustionem vei ad incisionem indicat. . . "y. 34 Ismeretes, hogy a betegség a különféle kórokok és a szervezet kölcsönhatásából kialakuló bonyolult folyamat. Azonos kórokok különböző tüneteket, eltérő kórokok pedig hasonló megnyilvánulású betegségeket idézhetnek elő. A kórtani fogalomkör kialakítása, a szójegyzékek idejére vonatkoztatva, ezért bonyolultabb. Egy mai, korszerű belgyógyászati monográfiában szervrendszerenként, az általános kórtanban pedig kórok (aetiológia) szerint csoportosítanak. 35 A XIV—XVI. században azonban a kórtanban is a testrészek szerinti osztályozást követték, külön fejezetben tárgyalva a sebeket és dagadásokat (de ulceribus, tumoribus) és a részben fertőző betegségekre utaló lázakat (de febribus). Ez az elv érvényesült már Avicenna Canonjában. * Mind a négy szójegyzék gazdag növénynevekben. Legtöbbjük füvek neve (herbarum nomina) és az orvosgyógyászati szókincs alapjaihoz tartozik, hiszen az orvoslás abban az időben jórészt gyógyfűterápia. Már a BesztSzj.-ben mintegy 200 növénynevet találunk, és majdnem ugyanilyen gazdag a SchlSzj. orvosbotanikai fogalomköre is. A Murm.-ban szereplő 200 növénynévnél mintegy 250-nel van több a SzikszF.-ban (utóbbié mennyiségileg meghaladja a vele egykorú első magyar nyelvű botanikai műnek, Melius Juhász Péter Herbáriumának tárgymutatójában szereplő szókincset). Összesen tehát több mint 1000 növénynévadattal rendelkezünk. 36 Ez a tekintélyes nagyságú műszókincs egyrészt ősi (finnugor, török eredetű), illetőleg a környező népek nyelvéből kölcsönzött elemeket tartalmaz, másrészt a XVI. században a klasszikus szerzők művei nyomán fellendült növénytani kutatás-gyűjtés eredményeit tükrözi új elnevezésekben. 37 33 Tanulságos itt Berde Károly egykori kolozsvári egyetemi tanárnak (szül. 1891) a bőrgyógyászatra vonatkozó magyar nyelvtörténeti, néprajzi és orvostörténeti adatokat összegző monográfiája: A magyar nép dermatológiája. A bőr és betegségei népünk nyelvében, hiedelmeiben és szokásaiban. Bp., 1940, 79—83. A népi tünettant tárgyalva Berde felsorakoztatja a bőrgyógyászat fogalmainak jelölőit (folt, kiütés, csomó, gennyhólyag, nedvezés, fekély, heg stb.) utalva mindenekelőtt a népnyelvi kifejezésmódokra. 34 Schultheisz Emil, im. (13)., 42. 35 Vö.: Magyar Imre—Petrányi Gyula: A belgyógyászat alapvonalai. I— II. (VIII. változatlan kiadás), Bp., 1970. 36 Adataink számszerűleg eltérnek Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936.) c. munkájában jelzettektől. 37 Barlay Szabolcs: A Clusiusnál található magyar növénynevek kérdése. MNy. XLIV (1948), 69—72.
