Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei
A gazdag flórakincsre valló történeti névanyag jelentőségét, eltérő problematikáját tekintve külön elemzést kíván. Ismeretes 38 különben, hogy jeles botanikusok és nyelvészek fáradoznak már régóta a teljes magyar nővénynév-gyüjtemény összeállításán (a szókincs máig kb. 16 500 címszó). A kiváló szakemberek irányításával folyó romániai magyar etnobotanikai gyűjtés 39 is szép eredményeket mutathat fel. * Az orvosi műszókincs együtt fejlődött, gazdagodott a társadalomnak az emberi test szerkezetére, normális és kóros állapotára vonatkozó ismereteivel, a tudományos megismeréssel. A történeti műszóanyag minőségi elemzésével társuló mennyiségi vizsgálódás ezt beszédesen példázza. Az újabb tudománytörténeti kutatásban érvényesülő, régebbi korokra alkalmazott kvantitatív szemlélet jegyében vizsgálta a magyar szókincs szerkezetének változásait Benkő Loránd. 40 Módszerét követve a szójegyzékek nyelvi anyagában a ténylegesen előforduló és a felbontott szóelemeket, illetőleg arányukat igyekeztem meghatározni-elemezni, hogy a XIV—XVI. századi műszókincs mozgására (dinamikájára) fény derüljön, és a szavak eredet szerinti csoportjai is körvonalazódjanak. 41 A BesztSzj.-ből, mint említettük, hiányzik az anatómiai és kórtani fogalomkör A SchlSzj. 32 fogalomcsoportja közül 2 (V. és XXIV.) 178 orvosi — 128 anatómiai és 50 kórtani — műszót sorakoztat fel. Egy és negyed századdal később a Murm.-ban 162 anatómiai és 182 kórtani — összesen 344 orvosi — műszó található. SzikszF. 101 fogalomköre közül 4 foglalja magába a minket érdeklő 219 anatómiai és 296 kórtani — összesen 515 orvosi — műszót. A három szójegyzékben tehát 509 anatómiai és 528 kórtani, összesen 1037 ténylegesen előforduló orvosi nyelvi adat szerepel. A. Az anatómiai szókincs, mint látható, a kórtanihoz viszonyítva már kezdetben (SchlSzj.) jóval gazdagabb. E tény magyarázata, hogy a testrészek, mint említettük, az élettel kapcsolatos legalapvetőbb fogalmai az embernek, nevük a legrégibb időktől a nyelvközösség szókincsébe tartozik, és a szervezet viszonylagos állandósága folytán, évszázadokon át szinte változatlanul megőrződik (ezért jelentős a szerepük a nyelvrokonság bizonyításában). Az anatómiai szókincs gyarapodása a továbbiakban fokozatos, egyenesvonalú: a XVI. század első harmadában (Murm.) 34 nyelvi adattal találunk többet, és csak az 1570-es évekre (SzikszF.) növekszik még 61-gyel. A szókincs életéről, belső mozgásáról azonban érdekesebb kép tárul elénk. A SchlSzj. 128 anatómiai-élettani szavának javarésze — 93 terminus — tovább él az elkövetkező századokban is. Legfontosabbak közülük a mindhárom szójegyzékben egyaránt előforduló testrésznevek (63 szó), melyek ma is az anatómia alapfogalmainak 38 Csapody Vera—Priszter Szaniszló: A magyar növénynevek szótára. Bp. 1966. Bevezető. 39 Vö.: Péntek János: Adalékok a román eredetű népi növényneveink ismeretéhez. NylrK., XVIII (1974), 98. és Rácz Gábor—Fűzi József szerk. : Kovászna megye gyógynövényei. Sepsiszentgyörgy, 1973. 10 Adatok a magyar szókincs szerkezetének változásához. NyK., LXIV (1962), 1, 115—36. 41 A két fogalomkör nyelvi jelölőinek] kvantitatív képe az alábbiakban a ténylegesen előforduló műszavakból alakul. A felbontott szóelemek mennyiségi vizsgálata, illetőleg az anatómiai és kórtani műszókincs nyelvi struktúrájának elemzése külön dolgozat tárgya.
