Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei
tudományok humanista felvirágzását is (fognak kelő helye, gyermektartó lantorna, közép-fogak, szemnek oltalma, szeméremtest tartó bőre, szívnek hálója, tagoknak kötele, torok diója, verejtékjáró apró likak, végső-fogak stb.)- A fogalmi tartalom pontos kifejezésére törekvés elvitathatatlan érdeme a szójegyzék magyar értelmezőjének, kit az újabb tudománytörténeti kutatás 26 első nyelvtanírónkkal, a teljes Újtestamentum első magyar tolmácsolójával, a Színérváralján született Sylvester Jánossal azonosít. Jelentésbeli szempontokat figyelembe véve, tágabb és szűkebb jelentéskörű fogalmakat, illetőleg szavakat különböztethetünk meg, a szójegyzékek korára vetítve ez nem könnyű feladat. Általános jelentéstartalmúak minden bizonnyal a mindhárom szójegyzékben egyaránt előforduló, a legrégibb szókincsrétegbe tartozó és ma is anatómiai alapfogalmakat kifejező szavak (áll, bél, bőr, fog, fül, fej, has, hát, kar, mell, nyak, nyelv, orr, száj, szem, tag, test, velő stb.) és a szervrendszeri alapfogalmak: csont, ín, ér, hús. Szűkebb, speciális jelentéstartalmú nem egy összetétellel, illetve szókapcsolattal alakult anatómiai műszó (agynak kamarája, agykoponya, agyvelőnek hártyái, äükapca, hát-bordája, cseplesz/íáy, gyermektartó lantorna, nyakszirt, monynak golyóbisa stb.), melynek egyik tagja szláv, latin stb. eredetű jövevényszó, műveltségi vándorszó. Műveltségi vetületük becsesebb a tág jelentéskörűeknél, illetőleg az alapfogalmakat kifejező szavakénál, mint a jövevény elemek is jelentősebb kultúrtörténeti fogódzók a nyelv belső keletkezésű szavainál — hangoztatja Benkő Loránd. 27 A szójegyzékek anatómiai szókincse élettani szókincset is magába foglal. A Harvey nevéhez fűződő kísérletes élettan megalapozása (1628) előtt az alak és a funkció vizsgálata külön történt, de az életműködésre vonatkozó ismereteket főként az anatómiához kapcsolták. Szerkezet és működés szétválaszthatatlanságának felismerésére utal, hogy a szójegyzékekben a testrészneveket és az alapvető életfunkciókat kifejező szavakat, melyek egy mai modern élettani monográfiának 28 is alapterminusai, ugyanabban a fogalomkörben találjuk (az öt érzékelés: látat, hallás, illatlás, ízelítés, illetés; a testnedvek: nyál, vér, verejték, sárvíz, takony; az emésztés élettanára vonatkozók: nveldeklés, ízérzés, kívánság, éhség, szomjúság, rág, nyel, emészt, bélen való nyál, epe, ganéj; a légzésre: lehés, lélegzet, ásítás, köhögés, csuklós, ptrüsszögés; a veseműködésre: húgy, vizelet; és az agy működésére : elme, értelem, emlékezet, álom, érzékenység, szólás stb. vonatkozók). A mai tudomány funkcionális szemléletmódja különösen hangsúlyozza, hogy a test felépítése belső életfolyamatok szerkezetbeli megnyilvánulása, s csak funkcióiban érthető meg ,,a szerkezet csodálatos szépsége és harmóniája". * A kórtan — a kóros állapot mibenlétének felismerése — az emberi test szerkezeti felépítésének, életfolyamatainak ismeretére — az anatómiára és élettanra — épül. A Vesalius művét folytató Morgagni páduai egyetemi tanár De sedibus et causis morborum c. munkájában (1761) kísérleti úton igazolta a felismerést, hogy a betegségek fi Balázs János: Sylvester János és kora. Bp., 1959, 87. 27 Benkő Loránd: im. (2)., 14—5. 28 Vö. Bálint Péter: Orvosi élettan. l—II. Bp., 1972. 2!) Szentágothai János: Funkcionális anatómia. Bp., 1971. I. Előszó.
