Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin of the History of Medicine, 1976. (B. Szalkay Judit, Bánóczy Erika)

segítette egyrészt a korabeli orvosi szemlélet, amely az epidémikus és endémikus betegségek esetében a környezeti tényezők szerepét hangsúlyozta, másrészt a statisztika divatja a jelentősebb reformista csoportok körében. Young, J. H.: Botulism and the Ripe Olive Scare of 1919—1920. (372—391 p.) A szerző áttekinti a botulizmus történetét a 18. századi német kolbászmérgezésektől kezdve az olajbogyó konzervek okozta pánikkeltő halálesetekig 1920 körül, valamint az amerikai konzervipar és a központi egészségügyi szervek erőfeszítéseit a veszély kiküszöbölésére. Cassedy, J. H.: An Early American Hangover: The Medical Profession and Intemperance 1800—1860. (405— 413 p.) A függetlenség kivívását követő győzelmi mámor elmúltával Amerikának számos külső és belső problémával kellett szembenéznie, s egyfajta „másnapos hangulat" vált uralkodóvá, de nemcsak képletesen, mivel az országban aggasztó méreteket kezdett ölteni az alkoholizmus. A cikk az antialkoholista mozgalom hat évtizedét eleveníti fel, különös tekintettel az orvosok szerepére, az alkoholizmussal kapcsolatos — korántsem egységes — álláspontjukra. Stewart, T. D.: Are Supra-inion Depressions Evidence of Prophylactic Trephination? (414—434 p.) P. Weiss és Z. Lagunas Peruban, illetve Mexikóban feltárt koponyákon a protuberantia occipitalis externa felett észlelt behorpadást egy eddig ismeretlen típusú rituális trepanáció során bekövetkezett sérülés nyomának tekintették. Stewart már 1971ben úgy vélte, hogy mivel ezek torzított koponyák voltak, nem valószínű, hogy egyazon helyen — a nyakszirtcsonton — végeztek volna csecsemőkori deformációt és profilaktikus trepanációt. Újabb kutatásai, melyekről jelen cikkében számol be, megerősítették korábbi álláspontját: a horpadás a nyakszirtcsont mesterséges összenyomásából származik. Az egy-két koponyán látható aktív laesio magyarázata deformáció közbeni véletlen sérülés, míg a normális koponyákon megfigyelt túl nagy horpadás feltehetően felnőttkorban kapott ütés következménye. Vol. 50., No. 4. A Columbia Egyetemen működő Oral History Research Office a kortárs történetírás újfajta technikáját dolgozta ki, melynek lényege az, hogy az elsődleges és másodlagos írott forrásokból felkészült történetíró-riporter magnetofonszalagon rögzíti az elmúlt események egy-egy részvevőjének kérdésekkel irányított visszaemlékezéseit, majd a szalag anyagát egyrészt leírja, másrészt a kérdéseket integrálva folyamatos szövegbe feldolgozza. Saul Bension egy 20. századi orvostörténet tervezetének keretében 1955—56 során beszélgetéseket folytatott René Dubos-val, s az ebből készült szóbeli memoárból közöl részletet (

René Dubos and the Capsular Polysaccharide of Pneumococcus: An Oral History Memoir.) (459—477

p.) Dubos, a Franciaországban végzett agronomus 1927-ben a Rockefeller Institute for Medical Research munkatársa lesz, és 1929ben felfedez egy bakteriális enzimet. French, R. K. Harvey 1628-ban megjelent De motu cordis című műve által kiváltott kortársi reakciók újabb érdekes példájáról számol be. (Alexander Read and the Circulation of the Blood.) (478— 500 p.) Read (1580—1641) Harvey kortársa és kollégája volt, szemben állt Harvey elméletével. Fennmaradt orvosi