Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei

bői, a tudós latin nyelvből kibontakozó XVI— XVII. századi magyar orvosi iroda­lomra. A reformáció anyanyelvi törekvéseit méltatok 0 is, a nyelvi előzmények felku­tatása híján, Szenczi Molnár Albertnek, Geleji Katona Istvánnak vagy Apáczai Csere Jánosnak, sőt Pápai Páriz Ferencnek oly műszavak alkotását (agyvelő, aszú­kórság, epehólyag, fakadék stb.) tulajdonították, melyek már sokkal előbb, a gyógyító tevékenység során közszájon forogtak. A régi magyar orvosi műszókincs kutatásában Csapody István (1856—1912) sze­mészprofesszor és Magyary-Kossa Gyula (1865—1944) farmakológus, orvostörténész szerzett maradandó érdemeket. Az orvosi nyelv kiváló művelője, az első magyar szemészeti tankönyv szerzője — Csapody •—• teljességre törekedve, szótárszerűen feldolgozta Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisának szókincsét, és a régi magyar orvosi művek több ezernyi adatát gyűjtötte össze, magyar orvosi szótár szerkesztését ter­vezve. 6 A magyar történeti nyelvtudomány klasszikus lexikográfiái alkotásainak (NySz., MTSz., OKISz.) serkentő hatására keletkezett a régi magyar orvosi műszó­kincs eddig leggazdagabb tára, Magyary-Kossa bonctani, betegség- és gyógyszernév gyűjteménye. 7 Sajnálatos, hogy a főként XVII—XVIIJ. századi irodalomból táplál­kozó adattár nem rendszeres gyűjtés nyomán született, hanem a szerző orvostörténeti kutatásainak csak ,,mellékes eredménye". A régi magyar orvosi nyelv megismerésének eléggé nem méltatható szolgálatot Varjas Béla tett azzal, hogy a marosvásárhelyi Teleki Tékában őrzött, Lencsés György­nek tulajdonított, csaknem ezer ívrét oldalas, XVI. századi magyar nyelvű kéziratos orvosi könyvet betűhíven kinyomatta, hangoztatva már a művet ismertető első köz­leményében: az Ars Medica című kézirat szóanyaga a nyelvész számára „kimeríthe­tetlen kicsecsbánya". 8 A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet orvos­történeti tanszékének mintegy évtizedes, a XVI. századi orvosi könyv monografikus feldolgozását célzó kutató munkája 9 kapcsán hangsúlyozta Szabó T. Attila az egymás­ba fonódó orvos- és nyelvtörténeti további vizsgálódások fontosságát. 10 Mint a marosvásárhelyi tanszék munkaközösségének akkori tagját, különösen az Ars Medica forráskutatásai 11 során foglalkoztatott a gondolat, hogy e teljes anyanyelvi fegyver­5 Liszt Nándor: A régi magyar orvosi nyelv. Bp. 1925. — Gortvay György: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. Bp. 1953, 93. — Spielmann József: Nyiilas Ferenc — monográfia (Bevezető tanulmány) Bukarest 1955,19. — R. Harkó Viola: A magyar orvosi szaknyelv kialakulása. Orvostörténeti Közlemények, 51—53. sz. (1969) 231—32. "Csapody István: Id. Csapodi István. Orvostörténeti Közlemények, 5. sz. (1957), 119—22 (Bibliográfiával). 7 Magyar Orvosi Emlékek, II. köt. Bp., 1929, 243—320 (Függelék) A magyar történeti szó­kincskutatásnak ma is értékes, megbecsült forrása (TESz) 8 XVI. századi magyar orvosi könyv. Erdélyi Tud. Intézet, Kvár, 1943. — Varjas Béla első közleményét lásd: MNy, XXXVI (1940), 3. 165—6. 9 Spielmann József: Az Ars Medica szerző és forráskutatása. Korunk, XXXII (1973), 2. sz. 294—304. —• Az Ars Medica-kutatások újabb összefoglalása dolgozatom elkészülte után jelent meg: Spielmann József: A közjó szolgálatában. Bukarest 1976, 48—83, 308—13. "' Jegyzetek a XVI. századi Ars Medica kérdéséhez. Orv. Szle, IX (1974) 228. 11 Lázár Szini Karola— Spielmann József: Adalékok Lencsés György Ars Medica c. műve kérdéséhez II. Az Ars Medica forrásairól. Orv. Szle. (Marosvásárhely), XVI (1970). 3—4 sz. 449—454.

Next

/
Thumbnails
Contents