Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei

zetben született első tudományos orvos-gyógyászati munka müszókincséről nyelvi gyökereinek ismeretében Ítélkezhetünk csak helyesen. Úgy véltem, a szaknyelv fejlődésének nyomonkövetését az alapokat feltáró, rendszeres, mindenekelőtt lexikológiai vizsgálódással kell megkísérelni. Köztudomású, hogy az európai műveltség megismerése szempontjából a középkori kultúra különös jelentőségű. A kor alkotásaiban — tanúsítja az irodalomtörténet

12 fellelhetők a kereszténység előtti időbe nyúló ősi társadalom, a pogány szellem nyomai, de a kor társadalmi talajából sarjadnak ki az újkori mozgalmak, a humanizmusnak, a tudomány megújulásának gyökerei is. A korszak orvoslásában és nyelvében is népek és századok nyúlnak át egymáshoz „kölcsönhatások és messzemenő összefüggések szövevényében". A középkor századaiban az arab kultúra követhette klasszikus ókori és a tapasztalati úton szerzett saját ismeretek ötvöződtek eg\ mással ; gyors áramlásukat a közös közvetítő nyelv, a latin és a közös vallás nagymértékben elősegítette. Az egyre szaporodó egyetemek (Párizs, Észak-Itália) orvosi fakultásain tanult magyar diákok már a XII—XIV. században elhozták tájainkra az európai orvostudomány eredményeit. Az orvosi ismeretek terjesztésében jelentős szerepük volt a Benedek- és cisztercita rend kolostorainak: betegszobáik, ispotályaik a gyakorlati oktatás színhelyei az akkori Magyarországon is.'

3 Az orvostudományi és más praktikus ismeretek oktatása a kolostori és káptalani iskolákban ugyanakkor laikus intellektualizmust és anyanyelvű írásbeliséget feltételez.

14 A művelődéstörténeti kutatásnak jelentős forrásai a latin szó- és kifejezéskészlet elsajátításához, az anyanyelven való értelmezéséhez e korszakban készült szójegy/ékek és szótárak. A kor élő szókészletét foglalva magukba, tükrözik az általános műveltségen belül a kor szakmai műveltségét is.

10 A gazdag magyar nyelvemlékirodalom legjelentősebb szójegyzékeit

10 — a XIV—XV. század fordulóján keletkezett Besztercei és Schlägli szójegyzéket (a továbbiakban rövidítve: BesztSzj, SchlSzj), a Murmclius-féle Lexiconnak az 1531—33-as években 12 Szerb Antal: A világirodalom története. Bp. 1957. I. köt. 165—76. 13 Schultheisz Emil: Zur Geschichte der Medizinischen Unterrichts in Ungarn vom frühen Mittelalter bis 1769. Clio Medica. Vol. 6. (1971), 41. — Vida Tivadar idevonatkozó kéziratos munkáját — A szerzetesrendek szerepe a magyar orvostörténelemben 1000—1301-ig — idézi Hoppal Mihály és Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon c, dolgozatom elkészülte után megjelent tanulmányában (Orv. Tört. Közlemények, Suppl. 7—8 [1975], 20.) " Jakó Zsigmond: Az erdélyi értelmiség kialakulása. Korunk 1967, 26. (A középkori laikus értelmiség problémáiról írt tanulmányait lásd a dolgozat elkészülte után megjelent kötetben: írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1976.) Mészáros István: A Szalkai-kódex és a XV. század végi sárospataki iskola. Bp., 1972. 45-—52. 15 Melich János: A magyar szótárirodalom a legrégibb szójegyzékektől Pápai Páriz Ferenc szótáráig. Ny.K. 46. sz. Bp. 1907. és Pais Dezső: A magyar irodalmi nyelv LOK. IV. (1953), 423—66. 1H A műszókincsanyagot a századfordulón megjelent Finály Henrik, Szamota István és Melich János-féle nyelvemlék-kiadványokból dolgoztam fel. A forrásanyagra vonatkozó irodalmat lásd Szabó Dénes: A magyar nyelvemlékek. Bp., 1959. 44—6. — A Calepinusszótárnak szójegyzékeinkénél későbbi magyar orvosi szókincséről lásd Büky Béla adattárát: Anatómiai műszavak, 1585, 1607. Orvostörténeti Közlemények, 41 (1967), 29—132.