Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin of the History of Medicine, 1976. (B. Szalkay Judit, Bánóczy Erika)

zásával sikerült egy egységes, a szükség­leteknek megfelelő foglalkozási ágat ki­alakítani. Krug, P. F. cikke az előző témához kapcsolódik (The Debate over the Deli­very of Health Care in Rural Russia: The Moscow Zemstvo, 1864—1878., 226—241 p.) Az 1864-es zemsztvo tör­vény meghozatala után a közegészségügy fejlődésének fontos időszaka következett, melyre igen jellemző volt a vidéki orvos­ellátás megszervezése körüli vita, neveze­tesen, hogy egy orvos járja körül a fal­vakat, 30—40 naponként jutva el ugyan­arra a helyre, s a két látogatás között a faluban élő felcser végezze az orvosi teendőket, vagy pedig létesítsenek vidéki központokat, ahol az orvos, felcserek segédletével, körzete betegeit fogadja. Az orvosok tiltakozása ellenére általában az első megoldás valósult meg. Bánóczy Erika Pictures fi'om the Past of the Healing Arts, (az Orvostörténeti Közlemények Supplementum 5. kötetének ismertetése Patsy A. Gerstner (Howard Dittrich Mu­seum of Historical Medicine, Cleveland Ohio) tollából.) (303—304 p.) Olyan ol­vasókönyv, melyben betekintést kap az olvasó a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár egészé­be. Természetesen több, mint száraz kiállítási vezető, mert megismerheti az olvasó egy múzeum kiállítási tárgyai mellett a magyar orvos- és gyógyszerész­történetet, Semmelweis Ignác szülőhe­lyének történetét, valamint életét és mun­kásságát, idézi a recenzor a lecturis salu­tem mondatait. B. Szalkay Judit Vol. 50., No. 3. Borell, M.: Brown-Sequard's Orga.no­theraphy and Its Appearance in America at the End of the Nineteenth Century. (309—320 p.) Brown-Séquard (1818— 1894) francia fiziológus és neurológus 1889-ben nyilvánosságra hozta önkísér­let során nyert felfedezését, amely sze­rint az állati herekivonat hatalító hatás­sal van az emberi szervezetre, és úgy vélte, számos idegrendszeri betegség gyógyítására is alkalmas lehet. Hatására pár év alatt általános gyakorlattá vált, különösen Amerikában, a minden szerv­ben közvetlen terápiás hatású anyagot feltételező organoterápiás módszer. Az organoterápia ugyan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de a pajzsmi­rigy és mellékvese kutatások, a belső el­választású mirigyrendszer iránt feléb­redt érdeklődés a 20. század elejére az en­dokrinológia tudományának megszüle­téséhez vezetett. Risse, G. B.: Schelling, „Naturphilo­sophie" and John Brown's System of Medicine. (321—334 p.) A fiatal Schel­ling (1775—1854) természetfilozófiai elő­adásai mellett orvosi tanulmányokat folytatott a bambergi egyetemen, s a Németországban igen népszerű browni dogma hatása alatt felállította saját kór­elméletét. Brown vitalitás elméletét el­vetette, de elfogadta orvosi ideáit, a sthe­niás és asthenias betegségekről, illetve azok csillapító és serkentő szerekkel való gyógyításáról szóló tanítását, sőt elmé­leti ismeretei birtokában kellő önbizal­mat érzett a gyakorlati gyógykezeléshez is, valóságosnak mutatva így a veszélyt, amitől az orvostudomány és filozófia szoros kapcsolatának ellenzői tartottak. Eyler, J. M.: Mortality Statistics and Victorian Health Policy: Program and Criticism (335—355 p.) A halálozási statisztikák rendszeres felhasználásának fontos szerepe volt a viktoriánus állam közegészségügyi programjában, ezt elő-

Next

/
Thumbnails
Contents