Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin of the History of Medicine, 1976. (B. Szalkay Judit, Bánóczy Erika)
a nyombelet a nyál-, hasnyálmirigyeket és az ivarszerveket. Miller, Geneviève: The missing seal. Highlights of the first half century of the American Association fbr the History of Medicine. (93—121 p.) Eugene F. Cordell már 1903-ban javasolta az American Medical Historical Society létrehozását, hasonlóan az Európában működő ilyen jellegű szervezetekhez. Az I. világháború után több aktív helyi orvostörténeti szervezet működött Amerikában, melyek tevékenysége nyomán két jelentős orvostörténeti folyóirat is létrejött: ,, Annals of Medical History" (Paul B. Hoeber alapította 1917-ben), valamint a Victor Robinson által létrehozott ,, Medical Life". A társaság alapítására a javaslatot E. B. Ned Krumbhaar tette, megállapítva, hogy az orvostörténelem iránti érdeklődés Amerikában meghaladta számos európai országét. Krumbhaar levélben kérte a nemzetközi szervezet főtitkárát Laignel-Lavastin-t, hogy minden európai eseményről informálja az amerikai szekciót. Tulajdonképpen ezzel indult útjára az az éveken át tartó küzdelem, melyet Krumbhaar indított az Amerikai Orvostörténelmi Társaság megalakítása érdekében. Több éves eredménytelen próbálkozás után az American Association of the History of Medicine 1925-ben létrejött és Washingtonban megtartotta első hivatalos ülését. A második összejövetelre 1926. május 4-én került sor Atlantic Cityben, a tagok száma ekkor 62 fő volt. A Társaság jelenlegi elnevezése (American Association for the History of Medicine) 1958-tól van érvényben, s tagjainak száma jelenleg 988, a szervezet hivatalos orgánuma a Bulletin of the History of Medicine c. folyóirat. B. Szalkay Judit Vol. 50., No. 2. Hall, D. L. cikke (The Frustrations and Rewards of Respiratory Physiology in the Englightenment.) (151—173 p.) a 18. századi fiziológiai kutatás általános jellemzését adja egy vidéki orvos, a légzéssel kapcsolatos pneumatikus és iatromechanikus munkáival szerény hírnévre szert tett Giovanni Francesco Cigna (1725—1790) életművének bemutatásán keresztül. King, L. S.: Evidence and its evaluation in 18th-Century Medicine. (174—190 p.) Ha az orvostörténelmet az eszmetörténet részeként próbáljuk megközelíteni, a két fő problémát az evidenciák mibenléte és értékelése jelenti. A tanulmány az orvosi evidenciákkal kapcsolatos szemlélet néhány aspektusával foglalkozik, különös tekintettel a 18. századra. Ramer, S.: Who was the Russian Feldsher? (213—225 p.) A hosszú katonai szolgálat után a leszerelt orosz felcser, mivel más mesterséghez nem értett, önálló orvosi praxisba kezdett a megélhetésért. A híre igen rossz volt, mint tudatlan, pénzéhes, alkoholista öregember élt a köztudatban. 1864 után azonban, a helyi kormányzatok kialakulásával a nagy orvoshiány miatt a civil felcsereknek fontos szerepük lett az egészségügyi hálózat kialakításában. A felcserek képzettebb rétege a 19. század végén indított harcot a társadalmi megbecsülés kivívásáért, egyrészt az orvosokkal szemben, akik csak szükséges rossznak tekintették őket, másrészt az alsóbb rétegek szakmából való kizárására törekedve, mivel azok adtak alapot a lesújtó ítéletre. A vitáknak nem sok eredménye volt, mivel szükség volt mindenkire, és csak a szovjet rendszer alatt, megfelelő számú orvos képzésével és a felcserképzés szabályo-
