Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1976. (Kapronczay Katalin)

burgi és a baseli orvosi egyetem megalakulásáról szól a cikk, kiemelve, hogy a képzésre jellemző momentum mindenütt a gyógyszerészek alárendelt viszonya volt. Különleges szerepük volt az ún. egyetemi gyógyszertáraknak. Alapításuk és alakulásuk szoros összhangban állt az őket létrehozó egyetem fejlődésével. Nemcsak a vezetők, de minden alkalmazott az egyetem hatáskörébe tartozott, csak ritkán volt privát kézben az egyetemi patika, de akkor is bizonyos alárendelt viszonyban állt az egyetemmel. A rektor utasításait a munkában a legszigorúbban be kellett tartani. Az egyetemi gyógyszertárakban mindig megbízható szereket hoztak forgalomba, mivel nemcsak állandó felügyelet alatt álltak, de a professzorok által előírt receptek mindig a legújabb orvosi nézeteket tükrözték. Az orvosképzésben is szerepe volt az egyetemi patikának, ugyanis a hallgatóknak meghatározott időt a patikában kellett tölteni, hogy a legegyszerűbb szerek készítését megtanulják. A gyógyszerészeknek és segédeiknek viszont a botanikai tanulmányutakon kellett részt venni a medikusokkal. Altalános gyakorlat szerint 10 évenként vizsgálták felül az egyetemi gyógyszertárakat szabályozó rendeleteket. Közép- és ÉszakNémetországban az 1500-as években alakultak meg ezek az egyetemi gyógyszertárak. Jellemző azonban, hogy az újonnan alapított protestáns főiskolákon egyáltalán nem voltak patikák. A gyógyszertárak között is versengés folyt, nem csak a szélesebb vevőkör megszerzéséért, hanem a jogok és nagyobb tekintély miatt is. Az egyetemi gyógyszertárak vezetői mindig „felsőbbrendűnek" vélték intézményüket, mint a régi kis városi patikákat, annál fogva, hogy bizonyos fokig bekapcsolódtak az orvosképzésbe is. Ezután a legfontosabb egyetemi gyógyszertárakat mutatja be a cikk. A XIX. sz. elejétől következett be az a változás, s ahogy egyre jobban önállósodott a gyógyszerészet mint tudomány, fejlődése különvált az orvostudománytól, másrészt pedig egyre nagyobb lett a hatása az orvostudományra. Egyre általánosabbá vált a minél több gyógyszerészeti tárgy oktatása az orvosképzésben. Dann, Georg Edmund: Artelt, Walter (1906—1976) halála alkalmából írt egy rövid megemlékezést. (U.p.+ l kép) Teile, Joachim: Weyer, Jost: Chemiegeschichtsschreibung von Wiegleib ( 1790) bis Partington (1970). Eine Untersuchung über ihre Methoden, Prinzipien und Ziele — 14.p. Weyer, Jost 1974-ben megjelent összefoglaló munkájának ismertetése. Weyer a XVIII. század végétől kezdődően vizsgálat alá vette a legjelentősebb kémiatörténettel foglalkozó műveket és rajtuk keresztül a történetírás szempontjainak változását is bemutatja. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hírei és közleményei a 75—16. oldalon szerepelnek. Jg. 28. No. 3. Schräm, Gottfried: Eine Glückwunschadresse der Schüler und Freunde Professor Dr. Alexander Tschirchs (1856— 1939), Bern, zu dessen 70. Geburtstag am 17. Oktober 1926. — 77-/9p. Egy 1926-ból származó levelet ismertet a cikk, amelyet A. Tschirchs professzornak írtak barátai és tanítványai 70. születésnapján. Három magyar szerepel az aláírók között: Augustin Béla, Kovács Ödön (őt Apothekerinnek írta a szerző) és Weber D.