Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Stecher, E.: Pharmazeutische Technik (Zboray Bertalan) - Zekert, O.: Carl Wilhelm Scheele. Apotheker, Chemiker, Entdecker (Friedrich Ildikó)

hanem bírálja is őket, sőt olykor új nézeteket hangoztat. A leggyakrabban Aristotelészre hivatkozik, Galenust viszont, akit nagyra becsül — bár sohasem nevezi néven, csak mint „az orvosok legkiválóbbikát" emlegeti — gyenge filozófusnak tartja (who is strong in medicine but weak in logic). Ennek ellenére Avicenna al-Shifa-jának és Galenus Institutio Logica-jának tételei sokban megegyeznek. Némethy Ferenc Stecher, Eberhard: Pharmazeutische Technik. (Beiträge zu ihrer Entwicklung als pharmazeutische Disciplin von 18. bis die Mitte des 19. Jahrhundert.) (InauguralDissertation) Marburg, E. Mauersberger, 1972. 294 pp. A szerző arra a — még századunk elején is vitatott — kérdésre, hogy a gyógyszerészet szakmai művészet (Kunst) vagy tudomány (Wissenschaft), igyekszik választ adni. Hat fejezetben mutatja be a XVIII. és a XIX. század vezető német gyógyszerészeinek felfogását e kérdésben, részletesen ismertetve több neves korabeli tudós (Piepenberg, Trommsdorf, Beckmann stb.) munkáit, illetve a gyógyszerészi technika fejlődését. A „művészet", amely kezdetben a gyógyszerészmesterek által gyakorolt és az utódoknak átadott gyakorlati tanácsokból állt, a címben említett évtizedekben — de főleg a technika (gépek) fejlődésével —lassan a hivatalos gyógyszerészképzésben is helyet kapott. Végül ismerteti a jelenlegi gyógyszerészi technika oktatását, bár ennek a mai gyakorló gyógyszerészek kevés hasznát veszik, miután mind a német, mind a hazai gyógyszertárak tele vannak a gyári technikával előállított és mondhatnánk „vonzó" külsejű és csomagolású kész gyógyszerekkel. Zboray Bertalan Zekert, Otto: Carl Wilhelm Scheele. Apotheker, Chemiker, Entdecker. Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 149 p. 32 ill. A „Grosse Naturforscher" c. sorozat 37. kötete a svéd származású kémikus, gyógyszerész és felfedező, C. W. Scheele (1742—1786) életútját, munkásságát dolgozza föl. Scheele a 18. század szülötte volt, kortársai voltak J. S. Bach, Händel, Mozart, a filozófus Kant, a német irodalom kiemelkedő személyiségei: Schiller, Herder, Lessing, s a nagy franciák: Voltaire, Rousseau. A természettudomány — köztük a kémia — nagy fejlődést tanúsított. A középkorban a kémia szinte kizárólag a „bölcsek kövének" kutatására, az aranycsinálás titkának megfejtésére szorítkozott. A 16. században Paracelsus és követői vezették új utakra. „Készíts arcanumot és gyógyíts vele" — írta Paracelsus. Ezzel kezdetét vette a iatrokémia. A 17. század a flogiszton elmélettel gazdagította a kémiát, lényegében az égési folyamat első tudományos igényű magyarázata volt. Kimondta azt, hogy minden égés egy flogisztonnak nevezett anyag eltávozásával kapcsolatos. Feltételezték, hogy az éghetetlen testek nem tartalmaznak flogisztont.