Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

ADATTÁR - Vida Tivadar: Bél Mátyás kézirata a magyarok öltözködéséről és erkölcseiről

ADATTÁR BÉL MÁTYÁS KÉZIRATA A MAGYAROK ÖLTÖZKÖDÉSÉRŐL ÉS ERKÖLCSEIRŐL VIDA TIVADAR Bél Mátyásnak a Ráday Könyvtárban levő kézirata félbőrkötésben van, fólió nagyságú papírlapokon. Az elülső bekötési táblán ez a kézzel írt cím olvasható: „Mathiae Belli De Re Vestiaria Hungarorum". Régi áthúzott jelzete: B. IV. 830. A mostani: K. O. 13. Az első négy lap üres, s ugyancsak üresek a 33—49 lapok. Ez a ceruzával írt lapszámozás egyébként nyilván későbbi. Magának az írónak a lapszámozását nem veszi figyelembe. Célszerűbbnek látszik ezért a következőkben inkább a kéziratnak rész-, fejezet-, ill. paragrafus-beosztását követni. Már a latin szöveg olvasása közben kitűnt, hogy a bekötési táblán megadott cím nem egészen fedi a bekötött kézirat tartalmát. Miután ugyanis a szerző két szakaszban s ezen belül több paragrafusban tárgyalt a különféle ruházatokról s öltözködési szokásokról, következik a kézirat második része: „De moribus et consuetudinibus Hungarorum", amely csaknem olyan terjedelmű, mint az első rész. Ami a kézirat eredetiségét illeti, a Ráday Könyvtár Kézirattárában alkalmam volt ezt az eddigelé kiadatlan kéziratot egybevetnem a Ráday-család levéltárában (IV. c/2—1 jelzetű részében) levő 78. sz. irattal: Bél sajátkezű, 1718-ban kelt levelének mellékletével. A két szöveg egyazon kéz írása. Az uo. levő 91. sz. kézirat szintén tőle való 1725-ből. Az egybevetés eredménye itt is pozitív.

1 Bél Mátyás két ponttal vezeti be a magyarok öltözködéséről írt művét. Az elsőben kitűzi értekezése tárgyát, és párhuzamot von egyfelől a magyar, másfelől a francia s a gót ruhaviselet között. E pontot Seneca idézésével fejezi be: „Olyan ruhát készítenek amely semmit sem takar, amelyről nem mondom, hogy semmi segítséget sem nyújt a testnek, de [azt igen], hogy semmit sem a szégyenérzetnek". Már e bevezető pontbői látjuk, hogy Bél munkája kiadására számított. Megjegyzi ugyanis, hogy a ruhák szemléltetése végett „rézmetszetben adjuk majd mindkét nem és valamennyi rend képét". A II. bevezető pontból megtudjuk, hogy szó lesz a Magyarországot lakó többi nemzet ruházkodási szokásairól is. Ezután maga a tanulmány két szakaszra oszlik. Az elsőben általánosságában tárgyal a férfi és a női ruhadarabokról. A másodikban sorra veszi a különleges ruházatokat viselőjük foglalkozása, illetve társadalmi helyzete szerint.

2 Segítségéért köszönetet mondok Ladányi Sándornak, a Ráday Könyvtár levéltárosának. A szerző által készített magyar fordításban az 1. szakasz 14 gépelt oldal, a 2. terjedelme alig több hétnél.