Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Bosnyák Sándor: A nevetlen ujj

A NEVETLEN UJJ BOSNYÁK SÁNDOR A kéz ujjait az istensegítsiek a következő szavakkal nevezik : hüvelykujj, mutatóujj nagy ujj, nevetlen ujj s kicsi ujj. Az ujjak elnevezései kisebb eltéréssel az egész magyar nyelvterületen így ismertek. A nagyujj helyett gyakoribb a középső ujj elnevezés. A nevetlen ujj helyett többször hallható a nevezetlen ujj, s előfordul a neveletlen megnevezés is.

1 Az ősi elnevezések mellett mindenütt él a gyűrűsujj elnevezés is. A kicsi ujj becézés nélküli alakja is mindenütt ismert. Az ujjak közül a legtöbb hiedelem a nevetlcn ujjhoz fűződik. Az ujjnak nincs neve, s ez egymagában is hasonló gondolattársításokra indít, mint a totemős nevének kiejtési tilalma. A mitikus őst neve helyett valamely jellemző tulajdonsága alapján nevezik meg. A magyar nyelvben a szarvas, a sertés, a füles és a farkas neve ilyen. A társadalmi fejlődés magasabb fokán mitikus ős lehet az isteni jegyekkel felruházott Nap is. A Halotti Beszédben az ismeretlen szerző a Nap helyett egyik tulajdonságát teszi névvé, Élőnek nevezi, s élő szavunk napjainkig megőrizte tüzes jelentését is. Az élő vagy eleven szén ma is izzó, parázsló szenet jelent. A nép száján a Nap neve helyett az Atya s az Öreg elnevezések is gyakoriak, s hogy ezek mögött az elnevezések mögött a Nap rejtőzik, igazolják azok a népi szövegek, amelyekben ezek a nevek előfordulnak. A magyarok isten-őse krónikáink szerint is a Nap: Álmos anyját a Nap madara, a turul-sólyom ejtette teherbe, s a kettős királyságban a szakrális király, a kündü a Nap fiának tartotta magát.

2 A népi mitológiában a neveden ujj varázserővel bír, legjellemzőbb vonása, hogy gyógyít. A kelést, pattanást, tályogot s más bőrbetegségeket a nevetlen ujjal való körülkerítéssel vagy keresztezéssel gyógyítják: „Ha meglátta, hogy egy pattanása vagyon, akkor töptek le a fődre, a nevetlen ujjikval így tettek visszafelé, nem arra, merre a Nap jár, hanem errefelé, s akkor töpdösték el." (Simon Józsefné 71 é. Lészped) „Ha valakinek az arcáján ebsemereg lett, úgy gyógyították, hogy az ablaküvegről a nevetlen ujjával lemártotta az izzadtságot, s háromszor visszafelé megkente azt a helyet, ahol az ebsemereg volt." (Gáspár Antal 73 é. Istensegíts) „Evvel a nevezetlen ujjal, akár egy tályogfélét, vagy egy ilyesmit megkerekítettek és az elmúlott". (Agárdi Lajosné 65 é. Hajdúsámson) 1 Pócs Éva: Zagyvarékás néphite. Bp. 1964. 177; Néprajzi Közlemények, 1964, 3—4. 2 Pais Dezső: A gyula és a kündüh. Magyar Nyelv, 1931, 17C—176.