Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Sasvári László: Az 1739-es pestisjárvány „rácz" áldozatai Hajdúböszörményben

Tokajon is keresztül haladtak.

11 (Délről indulva így valószínűleg Hajdúböszörményt is érintették !) A hajdúböszörményi rácokra vonatkozóan eddig XVIII. századi adatokat nem ismertünk. Ezért jelentős a dr. Kövér Sándor cikkében ismertetett számadat, mert bizonyítja, hogy 1739-ben még éltek rácok — ahogy akkor nevezték — Rácz-Böszörményben. Ugyanis, Győrffy István professzor behatóan foglalkozott a böszörményi rácokkal, de ő csak a XVI. századi, az előbbiekben ismertetett adatokról tudott, így szerinte a hajdúvárossá lett Böszörménynek már nem volt rác lakossága, mert ekkorra nyelvüket, nemzetiségüket elvesztették, sőt, azt hangsúlyozza, hogy a rác szó nem is etnikumot, hanem inkább vallást jelöl.

10 Az 1739-es egészségügyi statisztika magyar, rác, cigány felsorolása etnikumi csoportosításra mutat. A 205 fő az áldozatok 1/8-át adja. Mennyi lehetett a böszörményi rácság lélekszáma a járvány előtt? Dávid Zoltán tanulmányban dolgozta fel az 1739-es járvány pusztítását. Megállapítása szerint a halálozás 20—40% között mozgott.

16 (Megjegyezzük, hogy Kövér Sándor írását hivatkozásaiban nem is említi, ugyanakkor ismerjük más, a hajdúvárosok történeti demográfiájával foglalkozó munkáit is, amelyekben a rácságról ugyan ír, de álláspontja Győrffyéhez hasonló!) A böszörményi rácok körében indokolt a magas, 40%-os halálozási arányszámot feltételeznünk: egy tömbben lakhattak (mint a közeli Nagykállóban is), emléküket idézik a Rác utca, Rácoldal helynevek,

1

' higiénés viszonyaik rosszabbak lehettek a magyarokénál — név nélküli említésük arra mutat, hogy a város lakosságának a peremrétegét alkothatták. A 40%-os arány szerint eredeti lélekszámukat 400—500 főre becsülhetjük. Mi lett a túlélők sorsa? Adatok híján egyelőre csak feltételezéseink vannak. Részben követhették a kivándorló népcsoportokat, részben megadva magukat sorsuknak, vallásukat felcserélve a görög katolikussal — s elvesztve nemzetiségüket — beolvadtak ezen egyház böszörményi hívei közé, akik napjainkig is a város lakosságának egytizedét adják. 14 Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság története (1733—1798). Sárospatak, 1963. 74. 15 Győrffy István: Magyar nép, magyar föld. Bp., 1942. 196—7. 16 Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása. Communicationes de História artis Medicináé 69—70 (1973) 113. 17 Sas vári i. m. 24.