Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Az Orvosi Hetilap első korszaka (1857—1867)

sok maradtunk utoljára. Azért hinni merem, mikép széles e hazában nincs is orvos, ki e orvosi lap megjelenésén szívéből ne örvendene; s létesítőinek köszönetet ne szavazna . . . Eddig minden felé hangzott ajkainkról a méltó panasz mines orvosi közlönyünk)), íme most megindult! Legyünk rajta, hogy fönn is állhasson . . . egyenesen tőlünk függ, . . . mert mi vidékiek képezzük a többséget. . . biztosítsuk a lap anyagi fönnállását, járassuk azt mindnyájan !. . ., hagyjuk azt a szokásos mentegetődzést : «előbb bevárom, milyen lesz a lap: ha megérdemli hozatom «. . . gyámolítsuk a lapot szellemileg, saját dolgozatainkkal is !. . . írjon kiki úgy hogyan tud, magyarul vagy németül, s bízza a szerkesztőre a lefordíttatást vagy hibái kijavítását. . . Orvosi irodalmunk még nem haladt annyira előre, hogy hétköznapi munkásokra szükség ne volna . . . mi vidéki orvosok képezzük karunk többségét; tőlünk függ a magyar orvosi lap üdvös fönnállása. Gyámolítsuk azt anyagilag és szellemileg."

5 E bőséges idézetekkel a gyógyítás emberei különböző rétegeinek reagálását kívántuk szemléltetni és egyben bemutatni azokat a problémákat, melyek a korabeli gyógyászokat foglalkoztatták. A levelekből kitűnik az a kor követelményeihez viszonyított széles körű összefogás, mely az első igazán hosszú életű magyar orvosi folyóirat létrejöttét elősegítette. Maga a lap így ír erről a szinte várakozáson felüli támogatásról : „Megindulása óta reményfölötti rokonszenvekkel és gyámolító tetterővel találkozott lapunk. Örvendetes jelenség arra, hogy hazánk földe a szaktudományoknak sem parlag tér többé. Csekély erővel kezdtünk, nagyobbak által támogattatánk, s már most nem kételkedünk az iránt sem, hogy kitűzött pályánkon megakadás nélkül folytathatjuk őszinte törekvéseinket." (Előfizetési fölhívás az „Orvosi Hetilap" új évi folyamára.)

6 Az „Orvosi Hetilap" már megindulásának első évében fontos orvostársadalmi, szociális kérdéssel kezdett foglalkozni: „Mily szomorú állapotban maradnak gyakran az orvosok özvegyei, árvái, sőt az államtól díjazott orvosok nyugdíjas özvegyei sincsenek nélkülözéstől biztosítva . . . Dr. Hermann fölhívását az Alig. med. Zeitung 41-ik számában olvastam — írja a cikk szerzője —, mely dr. Wojtitz székesfehérvári orvosnak a Zeitschr. für Natur- und Heilkunde 1851. 15-ik számában tett javaslatára is figyelmeztetett." Ezután a szerző, Nádherny Károly Árva-Turóc megyei főorvos ismerteti tervét egy önerőből létesített nyugdíjintézet szervezésére: „A tervem iránti részvéttől függ: váljon maguknak a tagoknak nyugdíjaztatása mint eredetileg tervembe foglaltam, kivihető-e?" (Javaslat nyugdíjintézet szervezésére, orvosok, sebészek, gyógyszerészek özvegyei, árvái számára.)

7 A folyóirat megjelenésének első évében jelentősebb tanulmányok jelentek meg például Tormay Károlytól, Pest város főorvosától, orvosstatisztikai és budapesti népességmozgalmi kérdésekről. Beszámolt egy nemzetközi statisztikai ülésről is: 5 OH 1857, 5, 65-73. 6 OH 1857, 29, 461-462. OH 1857, 25, 383