Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Journal of the History of Medicine and Allied Sciences, 1977 (Buzinkay Géza)

ben úgy, hogy heti 4—5 alkalommal történő szexuális aktus már betegség; más orvos pedig heti egyet engedélyezett 25 és 40 év közötti férfiaknak, mert ezen életkor előtt és után nem lehet nemi életet élni, ugyanis az abból származó gyerek — egy angol orvos szerint — „rút, kicsi és hülye" lesz, aki a „bátorságot" (courage) is nélkülözi. Bár e téren eltértek a nézetek, de nem úgy a maszturbáció káros túlzásnak (excession) minősítésében. A legkülönbözőbb betegségeket származtatták ebből: impotenciát, epilepsziát, sterilitást stb. Sőt összeállítottak egy olyan listát, amiből minden ember megismerheti a másikról, hogy maszturbál-e : sápadtság, az ajkak sárgásfakó színe, sötét karikák a szem alatt, meggörnyedt váll, pattanások, nyirkos kéz és kidagadó erek a lábon. A végső stádiumban állandóan rángatózik a fej, reszket a kéz és összetapadt nyál csurog ki a beteg száján. A páciens egészségének helyreállítására a legkülönbözőbb módszereket találták ki. Egy professzor 1883-ban leírta, hogy a fiúknál úgy lehet a kísértést legyőzni, hogy kizárják őket a gimnáziumból. Radikálisabb gyógymód volt a körülmetélés, sőt a kasztrálás. Annál drasztikusabb módszereket használtak, minél inkább hitték, hogy a nem kezelt maszturbáció magfolyást (spermatorrhoea) eredményez. A betegség valódi esetében ez akaratlanul vagy a legkisebb ingerlésre bekövetkezik, állították: hepe-hupás úton, lovaglásnál, sőt hajmosásnál is. A kuruzslók és az orvosi kar megegyezett abban, hogy az ondóveszteség impotenciához vezet és így tették hipochonderré a férfiakat. Ennek a betegségnek a kezelésére ugyanazokat az eljárásokat alkalmazták, mint a nőgyógyászok a méh kezelésére, de kiegészítették néhány specialitással is. Piócáztak, akupunkturás tűket szúrtak be, sőt egy szondának nevezett nagyméretű fém eszközt vezettek be naponta a hólyagba. Kedvelt eljárás volt a genitalis szervek elektrosokkolása. A penisre bőrből készített és szögekkel kivert, ún. „spermatorrhoea gyűrűt" alkalmaztak, ami hirtelen fájdalommal figyelmeztette a férfiakat az erectióra. De ugyanezt „elektromos monitor"-ral is csinálták. Tanácsként pedig általában mindennemű szexuális élmény kerülését, önmegtartóztatást javasoltak, nem annyira a 19. századi pietista morál szellemében, mint inkább az „idegerő" egységesítése céljából. Gyakorlati oldalról azt tanácsolták, hogy a képzeletet le kell kötni a karrierre való koncentrálással. Az impotenciát leginkább a genitalis szervekbe vezetett katéterrel és napi 15 perces elektrosokkal kezelték — amit nem tartottak veszélyesnek addig, míg az első vércsepp meg nem jelent [ !] — sa penisre erősített, szögekkel kivert bőr övvel. „Az orvosok, sajnos, többet tudtak a haszontalan kezelési módokról, mint arról, hogy hogyan kell kimondottan az impotenciát gyógyítani" — állapítja meg a szerző. A 19. század második felének orvosi szakmája a konzervativizmus intézményesített védőbástyája volt. A nemi betegségek esetében pedig a kimondott „büntető terápia" lehetőségét adta meg. Például vegyszer-befecskendezések, égető anyagok, mint pl. szódahidrát, egy éles pálcával alkalmazva, nyílt sebben, „összetörte, megnyomorította és tökéletes borzalommal /"horrorj töltötte el a pácienst bármi lehetséges megismétlés esetére" — amint a kezelő orvos feljegyezte 1857-ben. Abszolút kúraként az egész korban azt az életstílust hirdették, ami eleve kizárta e betegségek megszerzésének lehetőségét is.