Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Journal of the History of Medicine and Allied Sciences, 1977 (Buzinkay Géza)

Hausmann, Walter : Veterinärhistorische Keilschrifttexte aus Mesopotamien (82— 86. p.) — A világ ez ideig első név szerint ismert állatorvosa a sumér Urlugaledinna, akinek ékírással és képekkel díszített égetett agyagpecsétjéről 1965ben írt első ízben a szerző. Most az ábrázolás újabb részleteinek megfejtését öszszeköti az ókori Kelet állatorvoslásának áttekintő ismertetésével. Némethy Ferenc JOURNAL OF THE HISTORY OF MEDICINE AND ALLIED SCIENCES — 1977 Vol. 32, No. 1 Edward and John Malins: Samuel Malins (1807-43) M. D., M. R. C. S., B-ès-L (Paris). (3 — 32.) Tipikus megemlékező cikk egy liverpooli szülészről, az ottani Royal Infirmary School of Medicine tanáráról, aki elsősorban azért lett jelentős alak, mert a szerzők dédapja. Barbara Sicherman : The Uses of a Diagnosis: Doctors, Patient, and Neurasthenia. (33-54.) 1869-ben George M. Beard amerikai orvos megpróbálta diagnosztizálni a neurasteniát. Bár túlbonyolította a kérdést, de elsősorban a funkcionális idegrendszeri betegségek káoszában igyekezett rendet teremteni. A korábbi nézetekkel szemben ő szögezte le, hogy ez is betegség, mint a fizikális betegségek; ő harcolta ki ennek orvosi elismerését. A szerző ennek a ténykedésnek orvosi, gyógykezelési és társadalmi vetületét dolgozza fel. Gail Pat Parsons: Equal Treatment for All: American Medical Remedies for Male Sexual Problems, 1850-1900 (5571.) A 19. századi és mai feministák a Viktoriánus kori orvosi pályát mint a férfiuralom mikrokozmoszát állítják be — annak ellenére, hogy már egykorúan panaszkodtak arról az orvosok, hogy a szakma egészét a női betegségek iránti érdeklődés köti le, a férfi betegségekkel nem foglalkoznak. A 19. századi szexualitással foglalkozó mai szerzők (Carroll Smith-Rosenberg és Charles Rosenberg, Ann Douglas Wood) azt állítják, hogy a 19. század második felének orvosai a nőben pusztán „kétlábon járó méh"-et (walking uterus) láttak, a születésszabályozást elvetették arra hivatkozva, hogy elmebetegséget és rákot okoz, és a férfi orvosok sokkal inkább „büntető", mint gyógyító jellegű terápiát alkalmaztak, fájdalmasabbakat, mint a férfi betegeknél. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a kor orvostársadalma szűk keretek között ismerte csak a szexualitást s ennek következtében primitív és brutális gyógymódokat alkalmazott mindkét nemre. Még a 19. század második felében is a 18. században, Albrecht von Haller és William Cullen által megvetett elmélet alapján magyarázták az emberi test működését: a legtöbb érzelmi és fizikai betegség oka az „idegerő" (vis nervosa, nerve force) hibás működése. Ebből az erőből egyenlő mennyiség van elosztva a testben, a betegség az, ha az egyik területre túl sok vagy túl kevés „idegerő" jut. Ennek megfelelően a túlzott szexuális tevékenység máshonnan von el erőt és ezzel más részek betegségét okozza. Mivel a genitáliákban összpontosuló „idegerő" az agyat fosztja meg a szükséges erőtől, az idegbetegségeket egyenes összefüggésbe hozták a szexualitással. Az orvosok az egész korszakban nem tudtak megegyezni abban, hogy vajon a betegség eredete a túlzott szexuális aktivitásból származó magveszteség (ondóveszteség) vagy a túlzás önmagában. Meghatározták a káros túlzás mértékét is: például 1871-