Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Historia Medicinae Veterinariae, 1976 (Némethy Ferenc)

hypogaeumáról orvostörténeti szempontból (Das Hypogäum von Hal-Sa flieni auf Malta, 341-2. ill. 351. L). La Valetta déli külvárosában, Paolában 1902-ben egy építkezés alkalmával véletlen baleset következtében felfedeztek a mai HalSaflieni út alatt egy sziklába vájt labirintus-rendszert. Az i. e. 2400 k. a rézkorszak kultúrájának jegyeit mutató műemlék két kisebb helyiségében két kis agyagszobrot találtak, amelyek két alvó nőt ábrázolnak. Mindkét esetben feltűnik a kövér altest. Ennek a különös hangsúlyozásnak a magyarázata lehet terhesség, vagy daganatos betegség. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy Asklepios istentiszteleti helyein fontos szerepet játszott az inkubáció (a templomi alvás) mint a gyógyfolyamat előkészítése, a szerző szerint feltételezhető, hogy ennek a kultikus mozzanatnak az előzményei megvoltak már az emberiség megalitikus történeti korszakában. Akadt azonban olyan kutató is, aki szerint mindkét 12,2 cm hosszúságú szobrocska kultikus fogadalmi ajándék. (J. D. Evans és C. Singer véleménye 1924-ben.) Végül a „Compendium medici" rovat Spinosus álnévvel jelzett írója Mac How skót gimnáziumi tanár felfedezését ismerteti az emberi őshanggal kapcsolatban. (Menschlicher Urlaut entdeckt, 351 — 352.) Nevezett a londoni „Kir. Brit Embertani Társaságban" számolt be kutatásának eredményeiről. Az antropológiával csak hobbyként foglalkozik, hiszen amíg aktív volt, klasszikus nyelveket tanított. Jelenleg Aberdeenben él magános tengerparti házában mint ,,paleoantropológus" — ahogyan önmagát nevezi. Háztartását — lévén nőtlen — egy élemedett korú, hallgatag gazdasszony vezeti. Nála vette észre a hosszú, s nem egyszer tomboló tengeri viharoktól mozgalmas, zajos téli estéken azt az ijedt felkiáltást, amely sohasem változott, mindig ez volt: „hú". A legkülönfélébb ijedési alkalmak váltottak ki nála ijedtségi reakciót, amely egyébként nagyon változatos volt mimikai szempontból, de a hangzási mozzanat minden esetben kimerült az említett egyszerű „hú"-ban. Meglepetésére később azt tapasztalta, hogy más nőknek is ez volt az ijedtségi hangreakciója. Tudományos levelezésbe kezdett, s más kutatóktól is ugyanilyen megfigyelésekről értesült. Semmi kétség — mondta magában MacHow — , ez a „A«" az emberi őshang. Azoknál az embereknél keletkezhetett, akiknek az agykérgében még nem fejlődött ki semmiféle motorikus beszédtájék. A dolog további érdekessége, hogy majdnem mindig hiányzik ez a felkiáltás a férfiak ijedtségi reakciójából. MacHow tehát nemi sajátosságnak tekinti, s úgy magyarázza, hogy az X-kromoszóma a továbbadója, és csak abban az esetben érvényesülhet, ha nem semlegesíti az Y-kromószóma elnyomó hatása. Vida Tivadar HISTÓRIA MEDICINÁÉ VETERINARIAE — 1976 Új lapot üdvözölhetünk a nemzetközi igényű orvostörténeti folyóiratok sorában: a Koppenhágában dr. Josef Parnas szerkesztésében megjelenő História Medicináé Veterinariae az állatorvostudomány történetének gazdagon illusztrált negyedévi szemléje. Közleményei és összefoglalásai angol, francia és német nyelvűek, évi terjedelme kb. 120 oldal. Kisebb tanulmányokon kívül évfordulós megemlékezéseket (Anniversaries), levéltári közléseket (From Archives), kongresszusi beszámolókat (Meetings), híreket (News) és nekrológokat (In Memóriám) tartalmaz. Ügyesen alkalmazza a folyóiratok