Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin de l'Académie Nationale de Médecine, 1975 (Vida Tivadar) - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)

közigazgatási egységre kiterjedő társa­dalmi felmérések. Nevezetes volt az 1900. évi New York-i bérházellenőrzés és az 1907— 8-ban végrehajtott pittsburgh-i felmérés (anyagi helyzet, lakásviszonyok, tbc, fertőzőbetegségek összefüggése). 4. Az alapvető és úttörő jellegű elméleti művek sorában igen jelentős Thomas Burgess chicagói professzor és Florian Znaniecki monumentális tanulmánya: „A lengyel paraszt Európában és Ameri­kában" (1918—1920). Az ugyancsak chi­cagói szociológus Robert E. Park ösz­tönzésére a húszas években egész sor, egészségügyi kérdéseket is tárgyaló mo­nográfia látott napvilágot. 5. Antropoló­gusok és pszichiáterek bekapcsolódásával alakult meg az Indiana állambeli Muncie városkában a tipikus amerikai kisváros életét feltérképező szociológiai iskola. 6. Az első amerikai szociológus, aki komoly figyelmet szentelt az orvostudományok szociológiájának: Bernard J. Stern. Disz­szertációja: „Társadalmi tényezők az or­vostudomány haladásában". 1927-ben megjelent első könyve pedig (Be kell-e oltatni magunkat ?) az orvosi újításokkal szemben mutatkozó ellenállással foglal­kozik. Stern a Columbia Egyetem szocio­lógiaprofesszorának, William Fielding Ogburnnek iskolájából került ki. Ogburn általánosságban vizsgálta a társadalmi változások és az ember alkalmazkodó­képessége közti összefüggéseket, ill. az előkészítetlen és túl gyors változások okozta konfliktusokat. 7. A második vi­lágháború, amely fokozott szervezettség­re szorította a politikai és társadalmi élet irányítóit minden területen, az orvosi szo­ciológiában is éreztette ilyen irányú ha­tását. Fellendült a kórházépítés, kórházi kezelés, általában az egészségügyi ellátás gazdaságosságának felmérése és terve­zése. 8. A legkidolgozottabb területek: a heveny fertőző betegségek, a kórházak kihasználtsága, az átlagos életkor növe­kedésével kapcsolatban a geriatria kér­dései, a gyermekkori élmények döntő be­folyása a személyiség alakulására. Ez utóbbi kérdés vizsgálatában figyelemre­méltó az antropológusok és pszichiáterek együttműködése. H niemand, P. : Charles Foix et son Oeuvre, 1882-1927 (269-287.) - Char­les Foix (1882—1927), a francia neuroló­gia fiatalon elhunyt kiválósága a cereb­rális artériák anatómiája és az agyi ér­betegségek leírása terén szerzett nagy érdemeket. Mint költőt és drámaírót is számon tartják. Rather, L. J. : Systematic medical trea­tises from the ninth to the nineteenth century: The unchanging scope and struc­ture of academic medicine in the West (289- 305.) — A mai egyetemi orvoskép­zés a természettudományokra épül. Az alapvető fontosságúnak tekintett tárgyak: a biokémia, az anatómia, a fiziológia és a patológia. A pszichológia már nem tar­tozik az ún. orvosi alaptudományok kö­zé. A fizika sem, bár ennek bizonyos fokú ismeretét feltételezik. Az alapvető orvosi elmélet elsajátítása után az orvostanhall­gató az orvosi gyakorlatban kap kikép­zést. A betegségek diagnózisa, valamint diétás, gyógyszeres, sebészeti és egyéb fizikai módon történő gyógyítása áll az érdeklődés középpontjában. A higiéné­nek és a megelőzésnek meglehetősen sze­rény hely jut. A pszichoterápia pedig — ha eltekintünk a gyógyszeres, a sebé­szeti és egyéb fizikális módszerektől — szinte teljesen kiszorul. így van ez ma — állapítja meg a szerző —, de így volt ez már ezer évvel ezelőtt is — teszi hoz­zá —, az első európai egyetemek alapítása idején. Az orvosi elmélet sajátos tárgyá­nak kezdettől fogva az emberi test anyagi

Next

/
Thumbnails
Contents