Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin de l'Académie Nationale de Médecine, 1975 (Vida Tivadar) - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)

lankóliáról alkotott 17. és 18. századi elméletek szoros párhuzamot mutatnak alkotóik fiziológiai nézeteivel. Attól függően, hogy galenikus, iatrokémikus vagy iatromechanikus kiindulópontról közelednek a kérdéshez, más-más magyarázatot kap a melankólia eredeti, még Galenustól származó definíciója, amelyhez bizonyos mértékig mindannyian ragaszkodnak, s amely három lényeges tünetet foglal magában: 1. értelmi zavarok; 2. érzelmi zavarok (minden látható ok nélküli túlzott félelem és szomorúság) és 3. hasüregi panaszok (felfúvódással párosult hasfájdalom). A szerző az említett három fiziológiai irányzat egy-egy kiváló képviselőjét választja tételének szemléltetésére: a galenusi humorálpatológiát a francia André Du Laurens (1558 — 1609), a szervezet beteges elváltozásait a vérben végbemenő kémiai jellegű égési folyamatokkal magyarázó iatrokémiát az angol Thomas Willis (1621 — 1675), végül az elméletüket az áramló folyadékok fizikájára építő iatromechanikusokat a holland Hermann Boerhaave (1668—1738) reprezentálja. Mindhárman igen szellemesen alkalmazzák fiziológiai elveiket a melankóliára. Ugyanakkor bizonyos kompromisszumra is kényszerülnek : a saját elméletükbe való zavartalan beilleszthetőség kedvéért vagy a melankólia eredeti definícióját kell némileg módosítaniok, vagy theoriájuk szűkre szabott kereteit kell valamelyest tágítaniuk. Bodemer, Charles W. : Natural religion and generation theory in colonial America (233 — 243.) — A 17. század természettudománya bár elvetette a bibliai teremtéstörténet szó szerinti értelmezését, nem volt vallásellenes. A kor vezető természettudósai — mint pl. Boyle vagy Newton — hittek abban, hogy a világegyetem törvényszerűségei Isten létére utalnak, sőt hogy a természettudományok egyfajta természetes teológia alapját képezhetik. Ezt a gondolatot fejtegette természetfilozófiai műveiben a bostoni Cotton Mather (1663 — 1728) és a philadelphiai James Logan (1674—1751) is. Rosen, George: Social science and health in the United States in the twentieth century (245—268.) — A legutóbbi évtizedekben egyre szorosabb együttműködés van kialakulóban az orvosi és a társadalomtudományok között. Ennek régi — bár sokszor feledésbe merült — hagyományai vannak: az orvosi statisztika, topográfia, az egészségügyi szervezés nem egy mai társadalomtudományi diszciplínának első kezdeményeihez tartoznak. A szerző az Egyesült Államok történelmének utolsó 70—80 évéből sorakoztat fel kiemelkedő példákat. 1. A századfordulón az ugrásszerűen megnövekedett ipari nagyvárosok és a négerek tömeges bevándorlása az északi államokba terelte rá a figyelmet az elszegényedés, kiszolgáltatottság, a fiatalkori bűnözés, a gyermekmunka, a prostitúció és a bérkaszárnyák kérdésére. E problémák okai vagy okozatai között ott szerepelt a megromlott egészségi állapot is. 2. Henry W. Famam, a Yale-egyetem közgazdaságprofesszora (1881 — 1918) mutatott rá arra, hogy a munkaügyi törvények előkészítéséhez mindenekelőtt a helyzet pontos felmérésére van szükség. A társadalmi és gazdasági életbe való törvényes beavatkozást „társadalmi sebészet"-nek tekintette. Mary K. Simkhowitch egészségi, oktatási, üdülési és kereseti szabványok kidolgozását szorgalmazta, amelyek szerinte éppoly életbevágó fontosságúak, mint az egy főre számítandó légköbméter szabványa. 3. A gyakorlati reformok terén nagy előrelépést jelentettek az egy-egy