Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

SZEMLE Könyvekről - Abe, H. R.: Die Erfurter medizinische Fakultät in den Jahren 1392—1524 (T. Pajorin Klára)

SZEMLE Könyvekről Abe, Horst Rudolf: Die Erfurter medizinische Fakultät in den Jahren 1392—1524. Beiträge zur Geschichte der Universität Erfurt (1392—1816). Hrsg. vom Rektor der Medizinischen Akademie Erfurt, Heft 17 (1973/74). Leipzig, J. A. Barth, 1974. 259 S. Közép-Európa egyik legrégibb oktatási intézménye, az 1392-ben alapított erfurti egyetem orvosi karának első nagy korszakát mutatja be a szerző fenti könyvében. A mű első fejezetében kiindulásként és általános tájékoztatásként rövid, vázlatos áttekintést nyújt a kor orvostudományáról, a tudományos diszciplínák helyzetének átalakulásáról, a skolasztikának és a humanizmusnak az orvostudományra gyakorolt hatásáról. A skolasztikus oktatási koncepció szerint az orvosi karnak létrejötte után még jó ideig alárendelt helyzete volt az erfurti egyetemen, ami kifejezésre jutott a hallgatók csekély létszámában, a rossznak mondható tanári ellátottságban és a saját épületek (kollégium, auditórium) hiányában. A fakultás történetének átfogó rajza mellett Abe könyve érdekes adatokat szolgáltat a tanárok anyagi-szociális helyzetéről, a képzésmód menetéről, a tananyag alakulásáról, az egyetemi fokozatok megszerzésének feltételeiről és módjáról. Egy nagyobb fejezet részletesen ismerteti az Egyetem hallgatóiból kikerült szerzők orvosi tárgyú irodalmi munkásságát és műveit. Erfurtban Helius Eobanus Hessus volt az első, aki humanista szemléletű műveivel kísérletet tett arra, hogy kijelölje az orvostudomány új, a megváltozott viszonyoknak megfelelő helyét, és hozzájárult ahhoz, hogy az orvostudomány kiszabaduljon a teológiai gondolkodás bűvköréből. A könyv utolsó fejezete az erfurti orvosi kar legjelentősebb reprezentánsait mutatja be. Életrajzi adataikból, munkásságuk ismertetéséből kirajzolódik, milyen döntő külföldi hatásokkal számolhatunk az orvosi kar életében. Az egyetem alapítását követő időszakban a prágai és a bécsi egyetem hatása volt jelentős, részben a nürnbergi származású Hermann Lurcz személye által, aki, mint ismeretes, Magyarországon, a pécsi egyetemen kezdte valószínűleg tanári pályafutását. Prágai és bécsi működése után Lurcz Erfurtba helyezte át székhelyét, és Nicolaus Hunleven barátjaként és volt tanáraként bizonyára ő is részt vett az egyetemi statútumok kidolgozásában. Rövid ideig tartó párizsi orientáció után, Conradus Echardival kezdődik a padovai egyetemhez való igazodás (1426—1505 között), majd intenzívebbé válik az olasz befolyás a ferrarai kapcsolatok (1456—1521) megerősödésével. A két leghíresebb és leghaladóbb