Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)
ADATTÁR - Vida Tivadar: A fiatal Weszprémi István adaléka az alkoholizmus gyógyításának történetéhez
[9] hogy segítségével olykor csodálatos dolgokat tettek. Legyen szabad talán három szóval megemlítenem, hogy a salétrom használatát már a szentírók is tanították, Salamon a Példabeszédek könyvének XXV. fejezetében, a 20. versben; 19 Jeremiás a II. rész 22. versében. 2 0 Ám mivel amaz megjegyzi, hogy az ecettel együtt felforr, ez pedig azt, hogy az alkáli só lúgja helyett használták, őszintén meg kell vallanom, hogy a régieknek ez a salétroma vagy aphronitronja természete szerint különbözik a mi, csupán mesterséges salétromunktól. Bár ezt leginkább ruhák tisztítására és festésére, továbbá a test fürdetésére használták, mégsem volt száműzve egészen az orvostudományból sem, mint a régi emlékek tanúsítják. Tournefort 2 ^ tanúsága szerint igaz az, hogy Szmirna és Efezus mellett a salétromnak ezt a fajtáját a levegőből nyerik, és szappant készítenek belőle kb. ugyanazon a módon, ahogyan a Tentamen de inoculanda peste c. könyv 14. lapján nemrég említettük, hogy hazánk nélkülözéstől sújtott polgárai a tágas mezőkön mindmáig rakásokba gyűjtik [a sziksót] ott, ahol a derűs éghajlat megengedi. Ehelyütt nem kívánjuk, és nem is lehet hosszasabban megvitanunk azt a kérdést, vajon az a só, amit Sz. Lukács, ama nagytudású, mint Jeromos a régiek véleménye alapján műveiben mindenütt kitartóan állítja: orvos, könyve XIV. fejezete 34—35. 22 verseiben, valamint a párhuzamos helyeken említ, tudományosan megfelel-e a mi salétromsónknak, mint ez sokaknak valószínűnek látszik. Egyedül az marad hátra, hogy valamennyien, akik e kerek földön lakunk, hálás és jótéteményeire emlékező lélekkel [10] ünnepeljük tisztelettel és vallásosán a Természet legfőbb alkotójának jóságát, amiért az emberi nem számára [ilyen] minden országban hozzáférhető gyógyszert adott sokféle makacs betegség leküzdésére. 23 * 19 Az idézett hely modern magyar fordítása : (mint) „ecet a sebre, olyan az, aki dalokat énekel egy lehangolt szívnek." — Régebbi (mazoréta) szöveg szerint: mint „az ecet a sziksóra" (nátronra), „ilyen az, aki rosszkedvű előtt nótázik'''' 20 Mai fordítása: „Mert ha nátronnal mosod is magad, és sok lúgot használsz hozzá: vétked piszkos marad meg szememben, mondja az Úristene Más változat a lúg helyett „szappanfüvet" említ. 21 Joseph Tournefort francia botanikus (1656—1708), párizsi egyetemi tanár és a növénykert igazgatója. Főművében, az ,,Institutiones rei herbariae" (Párizs, 1700.) 3 kötetében a virágok pártája szerint sorolja 22 osztályba az addig ismeretes növénynemeket. Weszprémi utalása Tournefort görögországi és kisázsiai utazására vonatkozik. Az erről írt beszámolója halála után jelent meg ,, Voyage au Levant" címmel (Párizs, 1717. 3 kötet). (Vö. Révai N. L. 18. köt. 392.) 22 Az idézett 2 vers mai fordítása : „A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel fűszerezik? Sem a földre, sem trágyának nem valók. Kidobják." Párhuzamos helye, Máté 5. fej. 13. v.: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobja és széttapossa az ember." 23 Weszprémi a „Succincta . . ." I. kötetének vége felé, saját kiadatlan írásműveit felsorolva a 3. helyen említi e munkáját. Címe után megjegyzi: „Erről az orvosavató értekezésben a 3. szám alatt a 26. lapon történik említés." Az 1756-ban megjelent disszertáció megadott helyén
