Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)
ADATTÁR - Vida Tivadar: A fiatal Weszprémi István adaléka az alkoholizmus gyógyításának történetéhez
műveiből. Azt olvassuk, hogy Paracelsus, Helmont 12 , Agricola, Glauber, Rivière 1 ^, Baglivi 14 , Sereta 15 , Schelhammer 16 , Stahl, Erker 17 , a két Hoffmann, Zvinger 18 és számosan mások nagyon magasztalták a salétromot, mégpedig nem is csekély indokkal. Hiszen az orvostudomány különböző előkelő művelői kísérleteikkel bebizonyították, 12 Jean Baptist van Helmont (1577—1644) belga orvos és bölcselő. Orvostudományt és sebészetet tanult, 17 évesen már előadásokat tartott. Tanulmányútra ment Svájcba, Olasz- és Franciaországba, valamint Angliába. Hazatérése után jóformán csak a vegyészettel foglalkozott. Az orvostudományban is minden életjelenséget vegyi folyamatokra igyekezett visszavezetni (iatrokémikus). Ő fedezte fel a szénsavas ammóniákot, s ő honosította meg a gáz szót a vegytani szakkifejezések sorában. Nézete szerint az életet egy alaperő (archeus) és más alárendeltebb erők kormányozzák. „Ortus medicináé" c. 1648-ban Amsterdamban megjelent művét idézi többek között Bél Mátyás is a magyarok erkölcseiről írt, kéziratban maradt munkájában. (L. Pallas N. L. 9, 31 — 32., valamint saját ismertetésem Bél Mátyás ,,De re vestiaria et de moribus Hungarorum" c. művéről; megjelenés előtt áll.) 13 Lazare Rivière (Riverius) (1589—1655) francia orvos, montpellieri egyetemi tanár. Paracelsus követője, felhasználta a fémeket gyógykezelésében. Főművei: Praxis medica (1640) és Institutiones medicae (1655) még 100 év múlva is közkézen forogtak. (Vö. Orvosi Lex. 4, 144.) 14 Giorgio Baglivi (1668—1707) olasz anatómus és fiziológus, Malpighi tanítványa, Rómában az elméleti orvostan tanára. Elméletében a korabeli iatrofizika híve, mint gyakorló orvo azonban a beteg megfigyelését és a józan észt állítja az orvoslás előterébe. A betegséget a szilárd részek tónusváltozásával magyarázta, amit az idegrendszer idéz elő a dura mater által mozgásban tartott ,,ideg folyadék" keringése révén (nervosismus). Művei: De praxi medica (1696), Observationes varii argumenti anatomicae et practicae (1696), De anatome fibrarum (1700), De experimentis circa salivam, circa bilem, circa sanguinem (1701). (Vö. Orv. Lex. 1. k. 351.) 15 Sereta (Schotnovius von Zavorziz) Prágában született, és Schaffhausenban működött orvosként a XVII. sz.-ban. G. Soperlinggal együtt kiadta Ruland „Centuriae curationum mepiricarum" c. művét (Bázel, 1628). Fiát. Heinrichet 1670-ben avatták orvossá Heidelbergben „De causis et natura auditionis" c. értekezésével. Egy ideig ő is Schaff hausenben folytatott orvosi gyakorlatot, s ott jelent meg 1686-ban „De febre castrensi maligna, seu mollium corporis humani partium inflammatione liber singularis. . ." c. műve. (Vö. Gurlt— Hirsch, Biogr. Lex. V. Bd. 330.) A család — cseh nevén Sotnovsky ze Zavoríc — XVI. sz.-i nemes család, egyik tagja 1559-ben kapta meg a prágai polgárjogot; mivel protestánsok lettek, 1618 után többen közülük külföldre menekültek. (Vö. Ottiiv Náucni Slovník, 24. k. 652.) 16 Günther Christoph Schelhammer (1649—1716) Jénában, Lipcsében és Leidenben tanult. Anglia, Francia- és Olaszország voltak tanulmányújának állomásai. Orvossá Jénában avatták. 1679-ben a botanika tanára Helmstedtben, 10 évre rá a jénai egyetemen. 1695-ben az orvostan tanára Kiéiben. Orvosi értekezései főleg chemiatriai jellegűek Sylvius tanainak értelmében. Utóbbiakat igyekezett egybeötvözni a kartéziánus bölcselettel. (Vö. Gurlt— Hirsch, Biogr. Lex. V. Bd. 214.) 17 Lazar Erker vagy Ercker császári bányamester 1673-ban Aula subterranea címmel vegykísérleti könyvet adott ki, amely 1703-ban jegyzetekkel együtt negyedszer jelent meg. (L. Jöcher, Alig. Gelehrten Lex. 2. Bd. col. 376.) 18 Zwinger, bázeli orvosdinasztia. Tagjai közül Weszprémi bizonyára az alábbi kettőre céloz (ill. kettőjük egyikére): Theodor Zwinger jun. (1658—1724); 1680-ban avatták orvossá „De paedotrophia" c. értekezésével. Kétéves francia tanulmányút után előbb retorikát tanít Bázelben, majd 3 év múlva ugyanott professor physicae. 1703: az anatómia és a botanika tanára. 1711 : az elméleti és a gyakorlati orvostané. írt több kisebb értekezést és egy népszerű könyvet: „Sicher und geschwinder Arzt" (Bázel, 1684.). Fia, Johann Rudolph (1692—1777) utódja lett apjának annak különböző tanszékeiben. Több adaléka jelent meg az Acta Caes.-Reg. Academiae Leopoldinae-Carolinae-ben. (Vö. Gurlt— Hirsch, i. m. VI. Bd. 385.)
