Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)
ADATTÁR - Vida Tivadar: A fiatal Weszprémi István adaléka az alkoholizmus gyógyításának történetéhez
Komolyan a lelkére kötöttük, hogy szentül tartsa meg a célunk elérésére alkalmazott diétát a szabályokkal és gyógyelőírásokkal együtt. A kezelés első napja óta már a tizenegyedik hónap telik el, sőt, több is, s az asszonyt sohasem figyelték meg, hogy attól az időtől fogva előjött volna a korábban gyakori gyalázatos látványosságára. így hát üdvözölve kívánságai [teljesedését] a férj szerencsét kíván ez elért sikerhez, amire [5] már kilenc éve vágyva-vágyott, és meghagyja, hogy tegyék közzé [az esetet] a gyógymóddal együtt az újságban 6 , hogy ily módon hasznára lehessen a társadalomban azoknak, akik számára az élet- és házastársuk vagy társnőjük a kínzókamra szerepét játssza. Olykor még a zöldségkertész is igazat mondott, tartja az ismert közmondás. Azt, hogy Holberg, ez a komikus is meséinek [regényeinek] leple alatt a kétségbeejtő betegségeknek valódi gyógymódját terjesztette elő, a sikeres kísérlet megtétele után így tanúsítja nekünk a tapasztalat. Nagyon sajnálnunk kell azonban, hogy a legtöbb városban az a szokás kapott lábra a hatóságoknál, hogy maguk töltik be a részegesek, nyerészkedők, házasságtörők stb. gyógykezelése terén a sebészek vagy az orvosok tisztét, és e betegeknek a hasán, nem a karján vágnak eret. Onnan nem nyolc vagy tíz uncia vért húznak ki, hanem a vert pénz súlyának megfelelő egész librányit. S ott nemcsak a feji, sem csupán a középső visszeret ürítik ki, hanem nekilátnak magának a királyinak is, és bevágják az alatta rejlő ideget, meg nagy ütőeret is. Vagy azok, akik szűkös otthoni körülmények között élnek, apránkint ütik át ismételt vessző- és ostorcsapásokkal mint megannyi karcoló érvágással a hátukat. Vagy pedig, ahogyan ez a rendezettebb államokban szokott lenni, miután előbb fegyházba zárták, szigorú diétával legyöngítik őket. Az orvosságoknak ez az első csoportja nevetséges, a másik csaknem [6] semmit sem érő, a harmadik elégtelen. A torkosságnak, a terhes asszony nagy étvágyának, e telhetetlen éhségnek lényege az étel szerfölötti megkívánása különböző fokban. Az ittasság pedig a nemes italok utáni mértéktelen vágyra, és a bujaság az önkéntelen nemi élvezet mértéktelen megkívánására irányul. Mindezeknek a betegségeknek igazi oka a halandók belső szerveinek rossz állapotában rejlik. A szilárd részek mozgása ugyanis, az érverés tudniillik és a feszültség rendellenes, a folyékonyaknál viszont nagy a mértéktelenség: akkor hát miért nem büntetik igazságosan bírsággal, számkivetéssel, sőt veréssel és börtönnel ? hanem az előbbi állapotok kezelését csupán az orvosokra hagyják, hogy a gyomorban megülepedett romlott, sós nedveket megfelelő hajtószerekkel és gyomororvosságokkal kiküszöböljék onnan; míg viszont ezek gyógyítására súlyos stílusú, nehézkes gyógyító képleteket kovácsolnak a Corpus Juris vaskos könyvéből, a Pandekták hosszas táblázataiból, az ismételt 6 A meggyógyult asszony férjének ez az álláspontja nem teszi érthetővé, miért nem jelent meg Weszpréminek ez az „észlelete" nyomtatásban. Inkább lehetne gondolni szakmai irigységre (Weszprémi ekkor még nem volt doktorrá avatva) vagy a következő sorokban bírált hatóságok ellenállására.
