Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

ADATTÁR - Vida Tivadar: A fiatal Weszprémi István adaléka az alkoholizmus gyógyításának történetéhez

nevet a legrosszabb hírű nőszemélyek sorában. De — csodák csodája! — mihelyt az éjszaka kialudta ittasságát, másnap hallván, hogy hosszan elbeszélik, micsoda gyalázatos tetteket követett el az előző napon, mindjárt hihetetlen szívfájdalom töltötte el őt, szégyenében félt kimenni az emberek elé, majd könnyes szemmel volt kész minden esetben megkérlelni a jó férjét és másokat, akiket szavaival vagy cselekedeteivel megsértett. E részegeskedés nélküli napokon minden színlelés nélkül átadta magát a háztartás gondjának, valamint a jámborság és a szeretet gyakorlásának, épp ezért mindenki nagyon csodálta, hogyan volt az lehetséges, hogy az erény és a bűn ugyanabban a testben verte fel a sátrát, és mint valami Vertumnwß [isten] ennyire forgandó. Sokáig és sokat kísérleteztek a szerencsétlen asszonnyal különféle érvekkel, kínzásokkal, végül orvosságokkal, mégpedig csaknem a legdrágábbakkal, hogy jobb útra térítsék, sőt, férje parancsára bezárták őt abba a jól ismert, Bridewell-féle börtönbe,

4 ahol szokás szerint kemény munkával és éheztetéssel sokáig fárasztották. Ámde hiábavaló volt mindez a nagyhírű igyekezet; a Tantaluséhoz hasonló, hevesen sürgető szomjúságát nem tudták ugyanis kioltani semminemű áradattal mindaddig, amíg száraz torkát természetének ösztönzésére ki nem elégítette lopott itallal. [2] E szomorú példa közszájon forgott, s így megtörtént, hogy egy összejövetel alkalmával valaki előttem hozta szóba, talán visszaadhatnám tudásommal ez asszonynak az egészségét. Ez a hír eljutott a kocsmáros fülébe, s ő kérve kezdte kérlelni orvosi segítségemet. Az a gyógymód, amit javasoltam, szinte herkulesi, s mikor ezt jól megértették, főképpen a páciens bátorsága riadt meg egy ilyen kegyetlen kísérlet megtételétől. De egyszerű köznép lévén könnyen engedte, hogy példákkal kioktassam, és érvekkel meggyőzzem őket, így hát Nicolaus Klimnek Iter subterraneum-áX [=Földalatti utazás] nyújtom oda a házaspárnak, hogy nézzen bele. Mindketten kíváncsian nézik a IX. fejezetet, amelyben Mélt. Holberg báró, a szatíra szerzője, aki egykönnyen korunknak legkiválóbb komikusa, a magasból a Nazar nevű bolygóra pottyanva, álnéven beszéli el, hogy Mutak országban, ahogy ő az alvilágot nevezi, a házasságtörőket, az iszákosokat és mindazokat, akik gyalázattal átadják magukat a rendetlen életmódnak, a köztéren, szabad ég alatt, az orvosok és a sebészek munkájával erős 3 Vertumnus, Vortumnus pogány római istenség. Mint a neve mutatja (verto, -ere=fordít) azon változások eszközlőjének tekintették, amelyektől a jó termés függött. Eredetileg az évszakok változásának volt az istene, később a folyók medrének kedvezőre változtatását is neki tulajdonították, végül pedig kapcsolatba hozták mindennel, ami változik és fordul: az áruk értékével, sőt még az érzelmek és a meggyőződés változásával is. (Vö. Peez Vilmos: Ókori Lexikon. Bp. 1904. II. k. 1160. Mangold Lajos cikke.) 4 Bridewell Londonnak egy kerülete a Fleet Street és a Themze között. A Szt. Brigitta-zárda kútjáról nevezték így. Hódító Vilmos kora óta vár vagy normann bástya, sokáig Anglia királyainak alkalmi lakhelye. VIII. Henrik átalakíttatta, s itt fogadta V. Károly császárt és kíséretét 1525-ben. VI. Edvárd 1553-ban itt, a City-n kívül afféle javítóintézetet létesített csavargók és léha nők részére. Emiatt aztán Angliában és olykor az Egyesült Államokban is ,,bridewell"-nek nevezték az ilyen jellegű intézményeket. (L. Encvcl. Britannica, 4. k. London, 1929. 123.)