Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Közegészségügyi viszonyok Pesten az 1866. évi kolerajárvány idején
sára. 22 Aug. 18-án a városi tanács Pesten ismét életre hívta az előző évben is működött „szakértő albizottmány"-t. Kérték, hogy a helyi körülményeknek megfelelően dolgozzák ki a koleraszabályzatot, amit már az előző évben elkezdtek. Elhatározták az utcák, terek kitakarítását, a kút- és csatornatisztítást is. Azonnal felszerelték az első fiókkórházat a Heinrich-féle házban 60 beteg részére. Augusztusban sor került a Rókus fiókkórház felszerelésére is. Rózsay Józsefei nevezték ki igazgatónak. 23 A járvány idején a kórházban magánorvosokat és medikusokat is foglalkoztattak, megfelelő napidíj ellenében. Létrehozták az előző évben megtervezett járványkerületeket. Itt a városi orvosnak szintén segítséget adtak, mivel a járvány sokkal nagyobb volt, mint azt az előző évben gondolták. Az orvosi személyzettel nem volt különösebb probléma. Az ősz folyamán az is felmerült, hogy a pesti orvosok vidéki kollégáiknak fognak segítséget nyújtani szükség esetén. A Rókusban Rózsay mellett 3 orvos dolgozott. Volt elég ápoló(nő) is, mivel a szerzetes rendek, apácák is felajánlották segítségüket. 24 A Kerepesi temetőben hullaházat állítottak fel. Augusztus végére befutottak az első jelentések az ország megyéiből a helytartótanácshoz. Az előforduló eseteket még nem tartották járványnak, de felhívták a lakosság figyelmét a fokozott óvintézkedésekre, az orvosrendőri teendők megfelelő elvégzésére. Szerették volna előmozdítani a propaganda munkát is. Népszerű oktatásokat akartak rendezni, amelyhez igénybe kívánták venni a lelkészek segítségét is A propagandát Pesten is hiányolták. 1866. aug. 21-én az egyik külvárosi pap fordult a városi tanácshoz. Tapasztalata szerint a külvárosokban élő nincstelen lakosság nem fordul orvoshoz még kolera esetében sem. Legfeljebb a papot hívják el, ha a beteg haldoklik vagy állapota már igen súlyos. Kérte, hogy a lakosságot falragaszokon vagy más formában világosítsák fel, mi a teendő a kolerás beteggel, ha nincs orvos. Ők, a lelkészek is készek volnának tanácsokat adni. 25 Augusztus végétől a sajtó (Pesti Napló, Pester Lloyd) is bekapcsolódott a felvilágosító munkába. Felhívták a figyelmet az egészséges életmódra, a betegek elkülönítésére és mindenek előtt a fertőtlenítés következetes végrehajtására. Általános volt az az elv, hogy a betegség eltitkolása csak rontani fogja a helyzetet. 26 Aug. 25-re végre elkészült a városi koleraszabályzat, és megjelentek az utcákon a falragaszok. Az általános utasításokon kívül tanácsot adtak a beteg hozzátartozóinak, hogy mit kell tenni, míg az orvos megérkezik : „A cholerának leggyakoribb előjele a hasmenés lévén, — írták — addig is míg az oda hívott orvos megérkezik, fektessék le a beteget hozzátartozói, s takarják le mérsékelten melegített paplannal vagy pokróccal stb, rakjanak hasára mustárpépet vagy reszelt tormát, azután melegített ruhát vagy lenlisztpépet ; továbbá, ha még nem hány, adjanak neki italul illatos meleg folyadékot, például hársvirág-, bodzavirág-, mentaforrázatot, orosztheát, boróka-főzetet. . . stb" 27 22 BFL Pesti lt. Tanácsi VII. 501/1865. 1866. aug. 10. 23 Orvosi Hetilap, 1866. 33. sz. 592. 24 BFL Pesti lt. Tanácsi VII. 586/1866.: Vidéken nagyobb a halandóság, mint Pesten. Itt az orvosok hiánya, a városinál kevésbé hatékony védekezés és kezelés, a sok káros gyógymód okozta. 25 BFL Pesti lt. Tanácsi VII. 501/1865. 1866. aug. 21. 26 Pesti Napló, 1866. aug. 23, 31.; Pester Llovd, 1866. 229, 238, 239, 243, 252. 27 BFL Pesti lt. Tanácsi VII. 579/1866.
