Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - M. Varga Mária: Zsoldos János (1767—1832) élete és munkássága

tatni. Legfontosabb a megelőzés: egészséges életmód, fokozott testedzés, romlott étel kerülése. Ha beteghez megy valaki, pálinkás kenyeret egyen, utána száját öblítse ki, kezét mossa meg kámforos ecetes vízzel. Orvoslása a cholerának. Vallja: egy ragadványnyavalya, de erejéhez képest személyenként különböző hatású. Lóderrel egyet ért abban, hogy az érvágás, hánytatás káros. „Szükséges azonban az erőnek a méregre való visszahatását növelni. Leírja a kiszáradás jelenségét, s ismét Lóderre hivatkozva javasolja a korpa vagy szénapolyvás fürdőt, de hozzáfűzi saját tapasztalatait: ő ehhez fagyöngyöt ad, s hamu, szappan vagy hamuzsírral készíti a 32 fokos fürdőt, melyben 10—20 percig ismételve fürdeti a beteget. Utána meleg ágyat javasol, s „repülő olajjal" történő bedörzsölést. Recepteket közöl a hányás és hasmenés ellen. Italul a rizskása vagy árpa főtt levét ajánlja. Ha a beteg bőre száraz meleg: kámforos ecettel (vagy olcsóbb házi készítésű főzetekkel, melyeket leír), ha száraz hideg: meleg olajjal kell bedörzsölni. Ha a choleras állapota „forrónyavalyával van szövetkezve" mindkét bajt tekintetbe kell venni, és az előzőhöz china, opium, kámfor adandó — orvosi utasítás szerint! NYELVÉSZETI MUNKÁI Zsoldos János orvos doktor az orvostudomány mellett behatóan foglalkozott nyelvészettel is. Pintér Jenő „tanult nyelvművelő"-nek nevezi, nem ok nélkül. Ismert a XIX. század első harmadában zajló nyelvújítási mozgalom története. A dunántúli ortológusokat — közöttük a pápai nyelvészeket is — sokszor marasztalták el igazságtalanul. Tolnai Vilmos, a nyelvújítás legjobb ismerője helyesen értékeli az ortológusok tevékenységét, amikor éppen a Pápán írott könyvről — A' Magyar Neológia Rostálgottatása — így vélekedik: „Nagyon okosan és higgadtan állítja össze a neológiának, főleg Kazinczy és követőinek elméleti tévedéseit és gyakorlati vétségeit.'''' R. Harkó Viola [20] foglalkozott a magyar orvosi szaknyelv kialakulásának történetével. Megemlíti Zsoldos János nevét is. Bár a magyar nyelvű természettudományos irodalom fellendülése az 1820-as évektől számítható, a magyar orvosi szaknyelv kialakításának igénye sokkal előbb megjelenik. Zsoldos az 1802-es Asszonyorvos című művének bevezetőjében írja a következőket : „Tökéletes magyar orvosi könyv addig nem is készíttethetik, még közönséges magyar szótár, s magyar természet história nem készíttetik, és közönségesen bé nem vezettetik." Általánosan elfogadott, törvényesített szaknyelvet kíván! Mert addig, amíg minden szakíró a maga újította nyelven ír, semmit sem ér a törekvés. „Addig más nem lehet, én sem akartam w szóknak csinálásában diktátor lenni: azértis amellyel csak valahol élnek, azt akármelly szó légyen is az, meghagytam, ha mindjárt a dolgot sokkal jobban kifejező szót tudtam volna is helyette beavatni." „De bátorkodtam mindazonáltal azokban, amellyek nem annyira a közbeszédet, mint a tudományt illetik, némelly meghatározásokat tenni, de nem költött, hanem magyar és szokásban volt szókkal." Diaetetikájában következetes álláspontjához: új szavakat nem alkot, csak olyan kifejezéseket használ, melyeket már több írók is „bevettek". Megtartja az idegen, de megmagyarosodott szavakat. Óvja a nyelvet az önkényeskedőktől: „Bár mások-is, ama Tudós Német-Kovátsi Anthropologus intése szerént, gondolnák-meg magokat és tartózkod-