Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - M. Varga Mária: Zsoldos János (1767—1832) élete és munkássága

nának, magok magokat Tudósnak megtévén, kénnyén kedvekre túl a Kapta fánn-is Törvényt hozni, és ne dulnák-fel Nyelvünk természeti, és egy álomtól vagy egy két Vélekedéstől éppen nem függhető, eredeti tökélletes Alkotvánnyát." E művéhez „Szótár"-! függeszt, mely 139 szót és kifejezést tartalmaz. Azokat a magyar szavakat veszi fel jegyzékébe, amelyek „szokatlanabbnak lenni látzanak." Jelentésüket a latin megfelelővel világítja meg. A szótár előtt rövidítésjegyzék áll. A kezdőbetűkkel jelöli meg azokat a szavakat, amelyeket más szerzőktől, művekből vett át. De nemcsak a szakmai irodalomban vet fel nyelvi kérdéseket, hanem önálló cikkekben is foglalkozik a magyar nyelv ügyével. 1825 októberében jelent meg a Tudományos Gyűjteményben, Vörösmarty neves lapjában egy P. O. aláírású tanulmány A" magyar nyelv tisztogatását tárgyazó intézet és Vélekedés címmel. Zsoldosnak Vidovics könyvéhez készült előszavából tudjuk, hogy a „Somlyó tájján" néhány „nyelveket szeretők" próbálkoztak azzal, hogy a nyelvújítás hibáit korrigálják. Közös munkájukat jelentették meg P. O. jelzés alatt. Hogy kik voltak ezen nyelvészkedő társaság tagjai? Erre még nem adott választ az irodalomtörténet. Zsoldos János, Vidovics Ágoston, és minden bizonnyal Pápay Sámuel is.

2 E tanulmányt, még ha közös munka eredménye is, Zsoldosénak is tekinthetjük.

3 Tagja a társaságnak, vallja az itt megfogalmazott nyelvészeti elveket. Ezt bizonyítják az azonos szellemben írott, nevével megjelent munkák is. Mai nyelvművelésünk alapelveinek megfogalmazásával gyakran találkozunk a pápai nyelvészek dolgozatában. E társaság szelleme hat Vidovics Ágoston pápakovácsi plébános könyvében is, melyben értően rendszerezi és összegezi a Kazinczy-féle nyelvújítás hibáit, tanulságait. Zsoldosnak Vidovics könyvéhez írott bevezetője új gondolatokat vet fel: „A' közönséges grammatikai rostálgatások után már következne az eláradt sok Mesterszók vizsgálása, ha tudniillik Pap, Törvényes, Orvos, Természetvizsgáló, Földmérő, Gazda, Mesterember, Boltos, és mindenféle áruló 's kereskedő összevetett vállal kiki a' magáét, maga félével egyetértőleg megrostálná, a' melly úton az összehordott igazságokból leghamarébb lehetne osztán az egész igazi megállapíthatását remény leni.'" Maga is próbál eleget tenni ennek a feladatnak a maga mesterségében. Már nemcsak orvosi szójegyzéket állít össze, hanem terjedelmes tanulmányban foglalkozik az orvosi nyelv kérdésével. A Tudományos Gyűjtemény 1830-as évfolyamában Némelly mostanában támadt ujj magyar szókról való vélekedés címmel mondja el véleményét a szaknyelv kérdésében. A magyar tudománynak, különösen az orvosságnak, a magyar orvosok kezdettől sokat segítettek. Különösen a pesti orvosi tanító kar, „mely a magyar nyelvet a tudományok előadására igyekszik fordítani." „Szent a szándék!" Méltó követésre más tudományágakban is. Zsoldos, akinek szívügye mind az orvostudomány fejlődése, mind a magyar nyelv kérdése, a következőket mondja : az új orvosi szavakat vizsgálat alá kell venni, s ami nem jó — mielőtt elterjedne — újakkal kell felcserélni. 2 Az Élőbeszédből kitetszik, hogy a mű megjelenésében jelentős része volt Zsoldosnak. Az anyagi támogatás lehetősége is felvetődik, ugyanis arról ír, hogy az „intézet" igen bajos úton, de mégis a közhaszonért önnön költségén volt kénytelen kiadni Vidovics művét. 3 Szalontay Gabriella A Tudományos Gyűjtemény nyelvtudományi jelentősége című munkájában (ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 13. Bp. 1973.) a P. O. jelzésű cikket Zsoldos Jánosnak tulajdonítja.