Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Medicina nei Secoli, 1976 (Kapronczay Katalin)

szor 1968-ban átkerült a római orvostörténeti intézetbe igazgatónak, a Medicina nei Secoli ettől kezdve ennek az intézetnek vált hivatalos orgánumává. Évente három alkalommal jelenik meg, egy-egy szám kb. 250—300 oldal terjedelemben. Az általános orvostörténelem és a határterületi tudományok köréből közöl tanulmányokat, előnyben részesítve az olasz orvostörténelem nagy alakjait és jelentős szakaszait. Illusztrációt csak elvétve találunk. (A S. O. K.-ban 1972-től van meg.) Könyvismertetéseket és a világ minden tájáról szóló híreket is közöl, amelyek az orvostörténelmi társaságok életével foglalkoznak. A könyvismertetéseket és a híreket angol nyelven olvashatjuk. A cikkek zömmel olaszul jelennek meg, csupán néhány angol nyelvű tanulmány található. MEDICINA NEI SECOLI - 1976 Vol. 13., No. 1. Lützenkirchen, Guglielmo : Massoneria e medicina a Napoli ne! XVIII e XIX secolo - 187-200 p. A nápolyi szabadkőművesség életéről és az orvostudománnyal való kapcsolatáról ír a szerző. Az első szabadkőműves páholyok Angliában alakultak meg, majd rövidesen egész Európában elterjedt a mozgalom. így eljutottak Nápolyba is a szabadkőművesség eszméi. Azt nem tudják egész pontosan, hogy mikor alakult itt az első páholy, de az biztos, hogy 1744-ben már mozgalmas életet éltek. A legfőbb elveket nem kell elmondani, hiszen ismeretes az akkor igen haladónak számító liberális, minden szempontból a szabadság jogát hirdető szervezet, amelyben csak a későbbiek folyamán terjedtek el a misztikus, szélsőségesen elvont ideák. Nápolyban az egyik legismertebb „nagymester" Sansevero hercege, Raimondo di Sangro (1710— 1794) volt. Róla már egy előző cikkből (Medicina nei Secoli 1973/2. sz.) érdekes adatokat kaptunk. Sokirányú érdeklődése filozófiai, politikai, irodalmi és nem utolsósorban természettudományi tanulmányokra sarkallta. Saját berendezésű laboratóriumában kísérletezett, kémiai és — valószínűleg — alkímiai kutatásokat folytatott. 1745—1751 között tevékenykedett a páholy nagymestereként. Adatok vannak arra vonatkozóan — levelezése —, hogy kutatásai tökéletesebbé tétele érdekében jelentős orvosokkal is kapcsolatba lépett, pl. Borellivel. A szabadkőművesek elsősorban a különböző filantrópcsoportokon keresztül jutottak kapcsolatba a gyógyítással és az orvosokkal. Elsősorban a szociális helyzet javítására törekedtek, mivel különösen a dél-itáliai területeken igen elmaradott körülmények között élt a lakosság. A közegészségügy és a betegek ellátása is megoldatlan volt. Több részletet megismerünk Domenico Cirillo „akadémiai beszédéből", amely részben az uralkodó állapotokat írja le, részben pedig a kiutat vázolja fel. Már a címe is utal az ábrázolt viszonyokra: Börtön és kórház. A XVIII—XIX. század fordulóján és a XIX. század első évtizedeiben — főleg a napóleoni háborúk hatására, majd az azt követő Bourbon restauráció nyomán — erős politikai tevékenységet is folytattak a páholyok. A XIX. század második felében jelentős indítványokat tettek a közegészségügy és az eü. ellátottság érdekében. A De Luca testvérek, Domenico és Sebastiano, a szembetegek részére alapítottak klinikát, ahol ingyenesen vizsgálták és gyógyították a rászorulókat. Azon munkálkodtak, hogy példájukat az egyéb or-