Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Sudhoffs Archiv, 1976 (T. Pajorin Klára)

vosi szakágakban is kövessék. Olyan törekvések is voltak, hogy a tehetetlen öregeket és elhagyott gyermekeket is gondozásba vegyék, ezenkívül a kolerás betegek számára is elkülönített lakóhe­lyet akartak létrehozni. A fent említett témákkal kapcsolatosan több írás je­lent meg a „Rivista della Messoneria italiana" hasábjain, amely az olasz szabadkőműves mozgalom újságja volt. Scaler a, Vega: Influenza del pensiero herbartiano sulla nascita della psicoana­lisi - 201-213 p. Johann Friedrich Herbart (1776 — 1841) német filozófus Fichte tanításá­nak hatása alatt sajátos irányzatot ho­zott létre. A tapasztalat fogalmát akarta továbbfejleszteni. Lényege a kö­vetkező. A tapasztalat olyan fogalma­kat ad, amelyek az igazi felismerést ad­ják, további feldolgozást kívánnak, s e feldolgozás fajtája szerint alakulnak a filozófia különböző ágai. Ha a fogal­maknak csak a formáját tekintjük, ak­kor jön létre a logika, amely a fogal­mak értelmét és kapcsolatát tárja fel. A logika tehát kifejezetten formai tudo­mány. A fogalmak tartalma ha logikai tekintetben kifogástalan is, ellentmon­dásos lehet, ezeket az ellentmondásokat a további feldolgozás, kiegészítés útján kell megszüntetni. A neveléstant rész­letesen kidolgozta és gyakorlatilag is alkalmazta. Legnagyobb hatása a lélek­tanra és a pedagógiára volt. Ő kezdett el a pszichológiában az „én" fogalmá­val foglalkozni. Ez is közrejátszhatott a freudi pszichoanalisis egyik fontos tételének kialakulásához. Freudnál is az „én" fogalom igen fontos szerepet tölt be a személyiség alakulásában, az analízis szempontjából. Carducci, Alberto—Talmonti, Reno: Indirizzi terapeutici in Terra d'Otranto a meta'' ottocento : Considerazioni su un relazione medica tarantina — 215— 229. p. Terra d'Otranto régi neve a Salentoi félszigetnek, ma Brindisi és Taranto környéke. E vidék XIX. századi orvosi viszonyait kívánják a szerzők bemu­tatni egy kiragadott eset kapcsán. Se­bastiano Cataldo tarantói orvos betegei közé tartozott egy előkelő rangú fiatal nő, aki szülés után különböző görcsös és hisztériás állapotba esett. A betegség diagnosztikai leírását és a terápiát is­merhetjük meg az orvos eredeti feljegy­zéseiből. Rizzacasa, Aurelio: Analisi epistemo­logica della medicina omoeopatica — 231-251 p. A homeopathia alapelveit, diagnosz­tizálását és terápiáját mutatja be a szerző. Megpróbálja a filozófiai alap­elveit is kifürkészni. A történeti erede­tet kutatva Hippokratésznál vél olyan vonásokat felfedezni, amelyek rokon­ságot mutatnak az allopathiával. Vége­zetül keresi a homeopathia helyét az orvostudomány és az egyéb tudomá­nyok között, majd pedig a popperi epistemologia szemszögéből foglalko­zik a kérdéssel. Kapronczay Katalin SUDHOFFS ARCHIV - 1976 Bd. 60., No. L Johanna Bleker: Chemiatrische Vor­stellungen und Analogiedenken in der Harndiagnostik Leonhart Thurnheissers (1575 und 1576) (66 - 75. p.). A cikk L. Thurnheisser desztillációs eljárású vizeletvizsgálatával foglalkozik. Thurn­heisser szakított a humoralpathologián alapuló középkori uroszkópiával, de vizeletdiagnosztikájában fennmaradt még a régi uroszkópia néhány jelentős

Next

/
Thumbnails
Contents