Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)
Folyóiratokból - Sudhoffs Archiv, 1976 (T. Pajorin Klára)
vosi szakágakban is kövessék. Olyan törekvések is voltak, hogy a tehetetlen öregeket és elhagyott gyermekeket is gondozásba vegyék, ezenkívül a kolerás betegek számára is elkülönített lakóhelyet akartak létrehozni. A fent említett témákkal kapcsolatosan több írás jelent meg a „Rivista della Messoneria italiana" hasábjain, amely az olasz szabadkőműves mozgalom újságja volt. Scaler a, Vega: Influenza del pensiero herbartiano sulla nascita della psicoanalisi - 201-213 p. Johann Friedrich Herbart (1776 — 1841) német filozófus Fichte tanításának hatása alatt sajátos irányzatot hozott létre. A tapasztalat fogalmát akarta továbbfejleszteni. Lényege a következő. A tapasztalat olyan fogalmakat ad, amelyek az igazi felismerést adják, további feldolgozást kívánnak, s e feldolgozás fajtája szerint alakulnak a filozófia különböző ágai. Ha a fogalmaknak csak a formáját tekintjük, akkor jön létre a logika, amely a fogalmak értelmét és kapcsolatát tárja fel. A logika tehát kifejezetten formai tudomány. A fogalmak tartalma ha logikai tekintetben kifogástalan is, ellentmondásos lehet, ezeket az ellentmondásokat a további feldolgozás, kiegészítés útján kell megszüntetni. A neveléstant részletesen kidolgozta és gyakorlatilag is alkalmazta. Legnagyobb hatása a lélektanra és a pedagógiára volt. Ő kezdett el a pszichológiában az „én" fogalmával foglalkozni. Ez is közrejátszhatott a freudi pszichoanalisis egyik fontos tételének kialakulásához. Freudnál is az „én" fogalom igen fontos szerepet tölt be a személyiség alakulásában, az analízis szempontjából. Carducci, Alberto—Talmonti, Reno: Indirizzi terapeutici in Terra d'Otranto a meta'' ottocento : Considerazioni su un relazione medica tarantina — 215— 229. p. Terra d'Otranto régi neve a Salentoi félszigetnek, ma Brindisi és Taranto környéke. E vidék XIX. századi orvosi viszonyait kívánják a szerzők bemutatni egy kiragadott eset kapcsán. Sebastiano Cataldo tarantói orvos betegei közé tartozott egy előkelő rangú fiatal nő, aki szülés után különböző görcsös és hisztériás állapotba esett. A betegség diagnosztikai leírását és a terápiát ismerhetjük meg az orvos eredeti feljegyzéseiből. Rizzacasa, Aurelio: Analisi epistemologica della medicina omoeopatica — 231-251 p. A homeopathia alapelveit, diagnosztizálását és terápiáját mutatja be a szerző. Megpróbálja a filozófiai alapelveit is kifürkészni. A történeti eredetet kutatva Hippokratésznál vél olyan vonásokat felfedezni, amelyek rokonságot mutatnak az allopathiával. Végezetül keresi a homeopathia helyét az orvostudomány és az egyéb tudományok között, majd pedig a popperi epistemologia szemszögéből foglalkozik a kérdéssel. Kapronczay Katalin SUDHOFFS ARCHIV - 1976 Bd. 60., No. L Johanna Bleker: Chemiatrische Vorstellungen und Analogiedenken in der Harndiagnostik Leonhart Thurnheissers (1575 und 1576) (66 - 75. p.). A cikk L. Thurnheisser desztillációs eljárású vizeletvizsgálatával foglalkozik. Thurnheisser szakított a humoralpathologián alapuló középkori uroszkópiával, de vizeletdiagnosztikájában fennmaradt még a régi uroszkópia néhány jelentős