Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Journal of the History of Medicine and Allied Sciences, 1975 (Buzinkay Géza)

a nagy távolságok, az orvos- és gyógyszerészhiány, a gyarmatosok individualizmusa, végül a hatósági szabályzásellenőrzésnek gyakorlatilag teljes hiánya. A gyarmati korszak amerikai gyógyszerészete így vagy olyan ún. orvosok kezében volt, akik gyógyszerészettel is foglalkoztak, vagy olyan gyógyszerészekében, akik orvoslást is folytattak. Sőt Amerikában még két újabb elem is ötvözte az említett (örökölt) kettőst: ti. a gyógyszernagykereskedői és a vegyeskereskedői hagyomány. Az orvosok gyógyszerkereskedését mindazonáltal nem mindig a páciensek igénye indokolta. Dr. William Douglas feljegyzéseiből tudjuk pl., hogy Bostonban 1722-ben „minden orvos a maga szerét árulgatja", holott az idő tájt 14 gyógyszertár működött a városban. Az orvosi és a gyógyszerészi szakma szétválásának szimbóluma a recept. A receptirodalom bővülése mintegy kézzelfogható jele annak, hogy más az, aki rendeli, előírja, és megint más, aki elkészíti a gyógyszert. De ez a szétválás Amerikában csak a 19. században valósul meg. Scarborough, John: Galen's Investigations of the Kidney (171 — 177. pp.). Galenusnak a veséről írt tanulmánya magán viseli a nyomát annak, hogy szerzője anatómiai ismereteit majmok boncolásából szerezte. Arvy, Lucie: V évolution de nos connaissance sur la „Glande Adréna/inogène" de Mullon (1904). - (179-195. pp.). Az adrenalinmirigyről való ismereteink fejlődését kíséri nyomon Taubetól (1743), Berkelmanntól (1744) és Hallertől (1766) napjainkig. Némethy Ferenc JOURNAL OF THE HISTORY OF MEDICINE AND ALLIED SCIENCES - 1975. Vol. XXX. No. 1. Bruce S. Schoenberg: A Program for the Conquest of Cancer: 1802. (pp. 3 — 22.) 1802-ben nyolc angol és skót orvos, sebész tizenhárom kérdésből álló formulát készített: ezek a rák természetére és gyógyítására vonatkoztak. Ez a bizottság az előző évben Londonban felállított Society for Investigating the Nature and Cure of Cancer-nak egyik részlege volt. A bizottság tagjainak életpályája után a kérdőívet is részletesen bemutatja a cikk, s bőségesen foglalkozik a bizottság három tagjának egy-egy monográfiájával, melyek mintegy a kérdésekre válaszul születtek. Végül megállapítja, hogy a kérdések jelentős része, éppen az alapvetőek, ma is még mint megválaszolatlan kérdések érvényesek. Michael K. Eshleman: Diet during Pregnancy in the Sixteenth and Seventeenth Centuries, (pp. 23 — 39.) Ma a megfelelő terhesgondozás jelentős fejezete a diéta. Ez a legutóbbi száz-százötven év felfedezésein (kalória, vitaminok, ásványok hatása stb.) alapszik. Volt azonban már korábban is terhesség alatti diéta; mi volt hát akkor az értelme? A hagyományos diéta, „régimen" a „hat nem-természeti dolgon" alapult s ezeknek nem, életkor, foglalkozás szerinti megosztásán; másfelől alapja a betegségek humorai-felfogása volt. A 16—17. századi terhességi diéták mind az abortálás, a különböző komplikációk és a korban rendkívül magas halvaszületés megelőzésére szolgáltak.