Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)

alapított könyvtára volt. 1790-ben 350 orvosi művet tartalmazott. Nagy többségüket Londonban adták ki, csak 6 mű jelent meg Amerikában, de közülük négy angol szerzők könyvének újranyomása volt. A két „bennszülött" amerikai könyv: egy 24 oldalas disszertáció az „őszi lázról" (1789) és a pennsylvaniai kórház évi jelentései (1761). De tudunk régebbi amerikai orvosi könyvekről is. A mai USA területén az első nyomda 1639-től dolgozott (Stephen Daye, Cambridge, Mass). Itt készült az első, Amerikában nyomott, orvosinak tekinthető munka 1667-ben (Thomas Vincent: God's terrible voice in the city of London... plague and fire...). A 18. század elejétől fogva jelentős szerepet játszott az orvosi könyvkiadásban a bostoni nyomda. Bostonban tűnnek fel az első olyan orvosok, akik kizárólag az orvosi munkából élnek, sőt szót emelnek annak érdekében, hogy az orvosok hagyjanak fel a gyógyszerkereskedéssel. 1718-ban még az orvosi diplomáját Utrechtben szerzett William Douglas volt az egyetlen doctor-címet viselő orvos Bostonban. Az 1730-as évektől kezdve a bevándorlók és az európai tanulmányútról visszatérő amerikaiak sorában egyre több a képzett orvos. Az 1750-es években 5 amerikai kapott orvosdoktori fokozatot Edinburgh-ban, az 1760as években már 25. Toner becslése szerint 1775-ben az ország mintegy 3500 gyakorló orvosa közül alig kevesebb mint 350 rendelkezett doktori címmel. 1765-ben aztán két, Edinburgh-ban végzett orvosdoktor, John Morgan és William Shippen alapította az első amerikai orvosi iskolát Philadelphiában. Két évvel később alakult a második New York-ban. 1775-ig e két orvosi iskola összesen 41 orvost képzett ki. Az orvosi szakirodalom másik melegágya az 1735-ben alapított Bostoni Orvosi Társaság lett. Az első (részben) orvosi szaklapnak a Transactions of the American Philosophical Society tekinthető, amely 1771-től orvosi tanulmányokat is közölt. Az amerikai orvosi irodalomba sorolhatók az Európában tanuló amerikaiak orvosdoktori disszertációi. Fontos szerepük volt a nagyközönségnek szánt orvosi tárgyú röpiratoknak is, amelyek három csoportba oszthatók: vitairatok, egészségügyi programok és népszerűsítő írások. Politikailag a gyarmati korszak lezárult ugyan 1776-ban a Függetlenségi Nyilatkozattal, ill. 1783-ban a párizsi békével, de a szellemi függetlenség kivívása jóval hosszadalmasabb folyamat volt. Ennek ellenére néhány jellemző adat jól rávilágít arra az ugrásszerű változásra, ami az amerikai szellemi életben még 1800 előtt bekövetkezett: az 1770-ig nyomott orvosi művek száma 110, 1771-1780-ban 71, 17811790-ben 103, végül 1791-1800-ban 500. Cowen, David L. : The foundations of pharmacy in the United States (161 — 170. pp.). Az európai kontinensen IL Frigyes császár 1231 és 1240 között kelt rendeletei nyomán megkezdődött az orvosi és gyógyszerészi tevékenység módszeres szétválasztása. A brit szigeteken ez jóval később következett be. Londonban a patikus (apothecary) még hosszú századokig amolyan „másodvonalbeli" gyakorló orvos, vidéken pedig szinte kivétel nélkül a chirurgusapothecarius a tényleges orvos. Erre az angol mintára formálódott az amerikai gyakorlat is: a legtöbb gyakorló orvos egyben a gyógyszerészetet is űzte. Amerikában még csak erősítette ezt az öszszefonódást a népesség csekély száma,