Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)

szinte járványnak számított, annyi ál­dozata volt. Hatásos ellenszernek csak a harapott seb azonnali kiégetése bizo­nyult (Ausztriában II. József ezt el is rendelte). Távolabbi megelőzésként a kóbor kutyák irtását alkalmazták ered­ményesen, a veszett farkasokkal szem­ben többnyire tehetetlenek voltak. Bayoumi, Ahmed: Medical adminis­tration in the Sudan, 1899-1970 (105—115. pp.). Szudán egészségügyi ellátottságának néhány jellemző ada­tát emeljük ki e tanulmányból: 1904­ben 7 kórházban néhány szíriai és 5 angol orvos működött. 1924-ig a szí­riai orvosok száma 30-ra, az angoloké 16-ra emelkedett, 19 kórházban és 55 rendelőben folytattak gyógyító mun­kát. 1970-ben 39 külföldi és 782 szu­dáni bennszülött orvos működött 98 kórházban, 583 rendelőben és 109 egészségügyi központban. A kórházi ágyak száma: 15 042. McHenry Jr., Lawrence C. : Dr. Johnson and Dr. Herberden (117—123. pp.). William H. Heberden (1710­1801, a címben tévesen írva a. neve) londoni orvosnak a betegeiről egy éle­ten át vezetett feljegyzései „Commen­tarii de morborúm história et cura­tione" (London, 1802) címmel nyom­tatásban is megjelentek. Páciensei közé tartozott az angol szótárirodalom büsz­kesége, Sámuel Johnson (1709—1784) is. A róla írt feljegyzések érdekesen egészítik ki az irodalomtörténetből is­mert Johnson-képet. Peumery, Jean-Jacques : Addenda aux „Origines de la transfusion sanguine" (125-126. pp.). A Clio Medica 1974. évi számaiban közölt vérátömlesztés­történeti tanulmányhoz egy adalék: Cyprien Oré (1828-1890) bordeaux-i orvosról, aki 1863 és 1876 között több mint 350 vérátömlesztést hajtott végre, főleg bárányvérrel. Vol. IL, No. 3 1976. július 4-e, az Amerikai Füg­getlenségi Nyilatkozat kiadásának év­fordulója alkalmából a JAMA (Journal of the American Medical Association) főleg 18. századi témájú orvostörténeti tanulmányokat tartalmazó ünnepi szá­mot jelentetett meg. Ebből vett át a Clio Medica is három cikket. Miller, Genevieve: A physician in 1776 (135—145. pp.). A cikk bevezetés­ként idézi egy virginiai orvos, Andrew Robertson MD 1775. augusztus 1-én kelt bizonyítványát, amelyet négy évig nála szolgált segédje, bizonyos Mr. Cary Henry Hampton számára állított ki. Igazolja, hogy szorgalmasan vé­gezte tanulmányait az anatómiában, sebészetben, orvostudományban és szü­lészetben, jártas Cheselden, Heister, Cullen, Smellie, Sydenham és Hippok­ratész műveiben, úgyhogy nyugodtan ajánlja őt mindazoknak, akik ügyessé­gét és szolgálatait igénybe akarják ven­ni. Ez a bizonyítvány jellemző doku­mentuma a 18. századi amerikai orvos­képzésnek, amely még az első orvosi fakultás (Philadelphia, 1765) megnyi­tása után is sokáig nagyrészt ilyen cé­hes keretek között folyt. Az „orvos­mester" és segédje kölcsönös köteles­ségeit szerződések rögzítették. Egy 1734-ből származó massachusettsi kont­raktus szerint pl. a mester gondosko­dott segédje ételéről, italáról, mosásá­ról és szállásáról 5 évig és négy hóna­pig. A ruházatról viszont a diák édes­anyjának kellett gondoskodnia. Az or­vostudományon kívül a mester még

Next

/
Thumbnails
Contents