Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)

szinte járványnak számított, annyi áldozata volt. Hatásos ellenszernek csak a harapott seb azonnali kiégetése bizonyult (Ausztriában II. József ezt el is rendelte). Távolabbi megelőzésként a kóbor kutyák irtását alkalmazták eredményesen, a veszett farkasokkal szemben többnyire tehetetlenek voltak. Bayoumi, Ahmed: Medical administration in the Sudan, 1899-1970 (105—115. pp.). Szudán egészségügyi ellátottságának néhány jellemző adatát emeljük ki e tanulmányból: 1904ben 7 kórházban néhány szíriai és 5 angol orvos működött. 1924-ig a szíriai orvosok száma 30-ra, az angoloké 16-ra emelkedett, 19 kórházban és 55 rendelőben folytattak gyógyító munkát. 1970-ben 39 külföldi és 782 szudáni bennszülött orvos működött 98 kórházban, 583 rendelőben és 109 egészségügyi központban. A kórházi ágyak száma: 15 042. McHenry Jr., Lawrence C. : Dr. Johnson and Dr. Herberden (117—123. pp.). William H. Heberden (17101801, a címben tévesen írva a. neve) londoni orvosnak a betegeiről egy életen át vezetett feljegyzései „Commentarii de morborúm história et curatione" (London, 1802) címmel nyomtatásban is megjelentek. Páciensei közé tartozott az angol szótárirodalom büszkesége, Sámuel Johnson (1709—1784) is. A róla írt feljegyzések érdekesen egészítik ki az irodalomtörténetből ismert Johnson-képet. Peumery, Jean-Jacques : Addenda aux „Origines de la transfusion sanguine" (125-126. pp.). A Clio Medica 1974. évi számaiban közölt vérátömlesztéstörténeti tanulmányhoz egy adalék: Cyprien Oré (1828-1890) bordeaux-i orvosról, aki 1863 és 1876 között több mint 350 vérátömlesztést hajtott végre, főleg bárányvérrel. Vol. IL, No. 3 1976. július 4-e, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat kiadásának évfordulója alkalmából a JAMA (Journal of the American Medical Association) főleg 18. századi témájú orvostörténeti tanulmányokat tartalmazó ünnepi számot jelentetett meg. Ebből vett át a Clio Medica is három cikket. Miller, Genevieve: A physician in 1776 (135—145. pp.). A cikk bevezetésként idézi egy virginiai orvos, Andrew Robertson MD 1775. augusztus 1-én kelt bizonyítványát, amelyet négy évig nála szolgált segédje, bizonyos Mr. Cary Henry Hampton számára állított ki. Igazolja, hogy szorgalmasan végezte tanulmányait az anatómiában, sebészetben, orvostudományban és szülészetben, jártas Cheselden, Heister, Cullen, Smellie, Sydenham és Hippokratész műveiben, úgyhogy nyugodtan ajánlja őt mindazoknak, akik ügyességét és szolgálatait igénybe akarják venni. Ez a bizonyítvány jellemző dokumentuma a 18. századi amerikai orvosképzésnek, amely még az első orvosi fakultás (Philadelphia, 1765) megnyitása után is sokáig nagyrészt ilyen céhes keretek között folyt. Az „orvosmester" és segédje kölcsönös kötelességeit szerződések rögzítették. Egy 1734-ből származó massachusettsi kontraktus szerint pl. a mester gondoskodott segédje ételéről, italáról, mosásáról és szállásáról 5 évig és négy hónapig. A ruházatról viszont a diák édesanyjának kellett gondoskodnia. Az orvostudományon kívül a mester még