Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)

kenykedő szerkesztője, függetleníteni kívánja a Clio Medicát eddigi (jórészt névleges) fenntartójától, a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémiától. Viszonyuk főleg azóta mérgesedett el, mióta a Nemzetközi Akadémia 1973. évi konferenciájának anyagát az előadók külön kötetben jelentették meg anélkül, hogy előzetesen közlésre átengedték volna a Clio Medicának. King közömbösséggel és tehetetlenséggel vádolja az Akadémiát, s az 1976 szeptemberére meghirdetett következő konferencián dűlőre kívánja vinni a dolgot. Miller, Genevieve: New directions in medical history (75 — 77. pp.) Száz év alatt (mióta ott egyáltalán létezik) az orvostörténeti tevékenység és érdeklődés egy teljes kört írt le Amerikában. Annak idején lelkes amatőrök kezdték, s miután átment a tantárggyá válás, a professzionalizálódás folyamatán, most ott tart, hogy megint csak amatőrök lelkesedése ránthatja ki az unalom kátyújából, ahová jutott. Miller az orvostörténelem egyik feladatát abban látja, hogy a történeti elődökben erkölcsi támaszt kereső gyakorló orvosoknak nyújtson szellemi táplálékot. Nosztalgiával idézi egy múlt századi nagy amerikai orvos, William Beaumont (1785 — 1853) példáját, aki egy hosszabb hajóútján egy régi újságból kimásolja magának Benjamin Franklin művét, ,,Az erkölcsi tökéletesség elérésének tervezetét". McFadyen, Richard E.: Thalidomide in America: a brush with tragedy (79— 93. pp.). Hogy a thalidomid (kereskedelmi nevén: Contergan) altató- és nyugtatószer használata az Egyesült Államokban nem vezetett az európaihoz hasonló tömeges tragédiához, tulajdonképpen egyetlen ember lelkiismeretes helytállásán múlott. Dr. Frances Oldham Kelsey orvosnő (az orvostudomány és a pharmakologia doktora), az FDA (Food and Drug Administration = Élelmi- és Gyógyszerügyi Hivatal) ellenőre volt ez az ember. A thalidomidot 1953-ban a nyugatnémet Grünenthal vegyészeti cég állította elő első ízben. 1956 novemberében kezdték forgalmazni Contergan néven Hamburg körzetében. Igen hatásos, hamarosan közkedvelt nyugtató- és altatószernek bizonyult (gyermekeknél és terhes nőknél is). Amerikában a cincinnati-i William S. Merrell cég vásárolta meg a szabadalmat és 1960. szept. 12-én jelentette be az új gyógyszert Kevadon néven az FDA-nál. Az akkori amerikai törvények értelmében, ha az FDA 60 napon belül nem emel óvást, akkor az új gyógyszer minden további nélkül, „automatikusan" elnyeri a forgalmazási engedélyt. Az FDA-nak viszont joga van a gyógyszer veszélytelenségét illetően újabb és újabb bizonyító vizsgálatra kötelezni a gyártót. Az FDA dr. Kelseyt bízta meg a Kevadon ellenőrzésével. Dr. Kelsey eleve rövidnek tartotta a krónikus toxicitás-vizsgálatokra szánt időt, s megismételt óvásaival újabb és újabb 60 nappal tolta ki äz engedélyezés határidejét. Közben állandóan ki volt téve a Merrell cég támadásainak: fölösleges akadékoskodással és rosszindulattal vádolták. A Contergannal kapcsolatos első (bár még enyhe) vészjelzés a British Medical Journal 1960. dec. 31-i számában jelent meg, amely azonban postasztrájk miatt csak 1961 februárjában került dr. Kelsey kezébe. Az angol orvosi lapban dr. Florence arról számolt be, hogy a Contergan mellékhatásaként peripherialis neuritist (a végtagok idegeinek károsodását) tapasztalta. Merrell képviselői erre Angliába és Németországba