Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)
Folyóiratokból - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)
ostrom után a győztes rómaiak elől egy barlangba menekült, ahol már 40 előkelő zsidó rejtőzött, akik a kilátástalan helyzetben csoportos öngyilkosságra szánták el magukat. Josephusnak azonban sikerült végül is másodmagával életben maradnia, és megadta magát a rómaiaknak. Leírásaiból érdekes öngyilkossági statisztika állítható össze: a zsidó háború folyamán több férfi követett el öngyilkosságot, mint nő ; gyakrabban fordult elő a csoportos öngyilkosság, mint az egyéni. A leggyakrabban használt eszköz a kard volt. Scarborough, John: Celsus on human vivisection at Ptolemaic Alexandria (25 -38. pp.). Cornelius Celsus (14—37 k. működött) orvosi enciklopédiájában az alexandriai orvostudomány legjelesebb képviselőiről, Herophilusról és Erasistratusról (mindkettő műk. i. e. 280— 260 k.) azt állítja, hogy nemcsak hullákat boncoltak, hanem élő embereket (halálra, vagy hosszú fogságra ítélt rabokat) is. Bár Celsus közli az ilyen eljárás mellett szóló érveket (Neque esse crudele, sicut plerique proponunt, hominum nocentium et horum quoque paucorum suppliciis remedia populis innocentibus saeculorum omnium quaeri = Miként sokan kifejtik: nem is kegyetlenség néhány amúgyis ártalmas ember szenvedése árán gyógyulást keresni minden idők ártatlanjainak), elhatárolja magát az élveboncolás híveitől. Érvei: az orvosnak a betegek kezelése (és nem kínzása) során kell tapasztalatait gyarapítania; az élő szervezetet még vivisectio útján sem lehet igazán „tettenérni": a megnyitott belső már nem ugyanolyan, mint a zártan működő. Az orvostörténészek egy része csak Celsus korabeli pletykának tartja a Herophilus és Erasistratos élveboncolásairól szóló híreket. Barblan, Marc-A.: Le manuscrit de Joseph Dind (39—45. pp.). Joseph Dind (1724—1754), a svájci Vaud kantonban működő tanító 1742. augusztus 13-án megkezdett kéziratos könyvecskéje az érvágással kapcsolatos tanácsokat és 20 oldal terjedelemben gyógynövényleírásokat tartalmaz. Népigyógyászok és botanikusok csemegéje. Jackson, Charles O. : Before the drug culture Barbiturate)Amphetamine abuse in American society (47 — 58. pp.). Az Egyesült Államokban a tömeges kábítószerélvezet kérdése az 1960-as évektől kezdve foglalkoztatja az egészségügyi hatóságokat. Ha kisebb mértékben is, az előző évtizedeknek is megvoltak a visszaélésre alkalmas gyógyszerei: 1903tól altatóként használt barbituratum (= veronai), 1932-től a stimulánsként alkalmazott amphetamin. Rosner, Fred: The introduction of Maimonides to his Commentary on the Aphorisms of Hippocrates (59—64. pp.). Moses Maimonides (1135 — 1204) a Hippokrates Aforizmáinak arab fordításához írt kommentárjait előszóval is ellátta, amelyben bölcsen azt fejtegeti, hogy egy szövegnek (amelynek kötelessége .önmagáért szólni, tehát világosnak lenni) egyáltalán miért van szüksége kommentárra. Lényegében: az olvasót a szerzőtől elválasztó tudásszintbeli és időbeli különbségek miatt. Ezeket kell a kommentátornak áthidalnia. Maimonides ugyanakkor bírálja Galenos kommentálási módszerét, amely szerinte meghamisítja Hippokratészt. — A cikkben az előszó teljes szövegének angol fordítását olvashatjuk. Vol. 11, No. 2 King, Lester S. : Clio Medica and the International Academy (73 — 75. pp.). Lester S. King, a lap 1974 óta tevé-