Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

Folyóiratokból - Clio Medica, 1976 (Némethy Ferenc)

FOLYÓIRATOKBÓL CLIO MEDICA - 1976 Vol. 11, No. 1 Kaiser, Wolfram: Die England-Beziehungen der Academia Naturae Curiosorum im 18. Jahrhundert (1 —14. p.). Az 1652. január 1-én Schweinfurt ban alapított Academia Naturae Curiosorum az angol Royal Society (1660) mellett a legrégibb, ma is működő orvositermészettudományos egyesületek közé tartozik. Eredetileg a német tudósok magánjellegű szövetsége volt, 1687. augusztus 7-én I. Lipót német császár előjogokkal ruházta fel, s ettől kezdve címert viselhetett. Címere: Kék alapon arany gyűrű, amelyre két kígyó tekeredik. Ezek nyitott könyvet tartanak. A bal lapon ez a jelszó áll : Nunquam otiosus (Sohasem tétlen), a jobb oldalon pedig egy, a Napba tekintő szem rajza. A társaság hivatalos címe ettől kezdve: Sacri Romani Imperii Academia Caesareo-Leopoldina Naturae Curiosorum (= a Természetvizsgálók Római Szent Birodalmi Lipót Császári Akadémiája). VI. és VII. Károly újabb privilégiumokkal tüntette ki, s ennek megfelelően a cím is bővült: „Sacri Imperii Academia Caesarea Leopoldina-Carolina Naturae Curiosorum", ill. használatosabb alakjában: „Academia Imperialis Leopoldina-Carolina Naturae Curiosorum". A köznyelv röviden csak Leopoldina néven emlegette. A Leopoldina 18. századi angol kapcsolatait tárgyaló Kaiser-tanulmány — a cikk bibliográfiájának tanúsága szerint — immár hatodik a hasonló relációkat (holland, svájci, skandináv, magyar, orosz) feldolgozó közlemények sorában. De tudtunkkal már a hetedik (a románokkal foglalkozó) is sajtó alatt van. Hankoff, L. D. : The theme of suicide in the works of Flavius Josephus (15— 24. pp.). Az öngyilkossági statisztikák világszerte növekvő számadatai ráterelték a figyelmet az öngyilkosságok társadalmi és történelmi hátterére. Josephus Flavius (37—100) négy művében (A zsidó háború, A zsidók története, Önéletrajz, Apion elleni vitairat) meglepően sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel: 34 különböző helyen összesen 27 öngyilkossági esetet tárgyal (23 halálos kimenetelűt és 4 kísérletet), köztük az ószövetségi Sámsonét és Saulét, Makkabeus Eleazárét, azután Nagy Heródes (i. e. 73—4) két kísérletét stb. Josephus elítéli az öngyilkosságot: gyávaságnak és Isten elleni lázadásnak minősíti. A probléma iránti érdeklődését valószínűleg saját élménye táplálta. 67-ben a zsidók az ő parancsnoksága alatt védték Jotapata városát a rómaiakkal szemben. A 47 napos