Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - Blázy Árpád—Bukta Szabolcs: Reisinger József működése és a zalaegerszegi kórházak a 19. század közepén

REISINGER JÓZSEF MŰKÖDÉSE ÉS A ZALAEGERSZEGI KÓRHÁZAK A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉN BLÁZY ÁRPÁD-BUKTA SZABOLCS Z

alaegerszeg végvári kiváltságainak elvesztése után mezővárossá alakult. Ezt a státust töltötte be az 1871-es községi törvény életbelépéséig, mikor is nagyközséggé szerveződött. Városi rangot csak 1945-ben, a felszabadulás után kapott. A mezővárosok sajátos jogaiból következően, melyek a szabad királyi városok jogaival ellentétben szinte minden mezővárosban más arculatot mutattak, a mezővárosokban a társadalmi gazdasági fejlődés később indult meg, és üteme lassúbb volt.

1 Zalaegerszegen a földbirtoklás lehetőségét nem kötötték háztulajdonhoz, nem volt uradalmi központja, így a környéken nem bontakozott ki jelentékeny mezőgazdasági árutermelés, a város ipara is a közvetlen környék szükségleteit elégítette ki a XVIII. században és a XIX. század elején. A céhes iparosok egy része értetlenül állt a XIX. század elején kibontakozó polgári fejlődéssel szemben és annak konzervatív ellenzékét képezte. A város szempontjából legjelentősebb tényező, hogy megyeszékhely volt és az is maradt, ami később a fejlődés döntő tényezőjévé vált.

2 A fentebb említett okok következtében a város közegészségügyi viszonyai is kezdetlegesek, fejletlenek voltak. A fejlődés jelentős állomása, amikor 1750-ben megszervezték a megyei physicus ordináriusi státust és a főorvos Zalaegerszegen telepedett le, működését a városban is kifejtette. A helytartótanács sürgetése, hogy gyógyszertárakat állítsanak fel minden megyeszékhelyen, vezetett oda, hogy 1768-ban Zalaegerszegen polgári gyógyszertár nyílt.

3 Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy már korábban, a XVII. században sok helyen létesültek kórházak, amely kifejezés talán nem is helytálló, helyesebb ispotály néven nevezni, mert a mai értelemben vett kórházhoz tulajdonképpen semmi közük nem volt. Ezek az ispotályok nem gyógyító tevékenységet folytattak, hanem az öreg koldusok, nincstelenek menedékéül szolgáltak. Az volt a szerepük, ami a kapitalizmus időszakában a szegényházaknak vagy ma, lényegesen kulturáltabban a szociális otthonoknak. A XVIII. századtól kezdve kialakult egy olyan városi szem1 Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala Megyében. Kézirat (A továbbiakban: Blázy Á. Kézirat. 1973). 2 Simonffy Emil: Fejezetek Zalaegerszeg történetéből, 1970. (Továbbiakban: Simonffy E. Fejezetek 1970.) 3 Blázy Á. Kézirat. 1973.